Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KULIN FERENC, DR. a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottság elnöke:
660 hiszen a feladat nem az volt, hogy a tűrhető vagy jó körülmények között élő pedagógusok igazságtalan bérszintkülönbségét csökkentsük, hanem az volt, hogy a nagyon sok esetben már a létminimumnál tartó vagy af felé közelítő pedagógusok fizetését emeljük vagy tartsuk a létminimum közelében. Itt tehát feltétlenül indokoltnak látjuk, hogy a jövő esztendőben a költségvetési tervezet által előirányzott 10%os bérautomatizmuson kívül, ha másképp nem és máskor nem, leg alább az év utolsó negyedében lépjen életbe egy újabb rendkívüli béremelés. Elfogadott javaslatunk szerint ez általános 2000 forintos béremelést jelent. Itt is vita volt arról, hogy százalékos béremelést javasoljunke vagy összegszerűté. Azért döntöttünk az összegszerű mellett, mert úgy véltük, hogy a már meglévő különbségek, sok esetben méltánytalan differenciák kiküszöbölésére ez a megoldás alkalmasabb, hiszen az igazságtalanul alacsony jövedelmű pedagógusok számára a 2000 forint alacsonyabb adósávba esi k, ezért relatíve többet kapnak, mint az egyébként már magasabb jövedelmet élvező pedagógusok. Szociális szempont indokolja azt, hogy támogattuk, elfogadtuk a Művészeti Alap fokozott támogatását célzó javaslatot is, hiszen ha ezt nem tettük volna meg, janu ártól kezdve egyszerűen megoldhatatlan lenne a nyugdíjas korú művészek nyugdíjazásának kérdése. Tudom, hogy ez a későbbiekben más módon kell, hogy megoldódjék. Ebben a költségvetési tervben ezt másképp korrigálni már nem lehetett. Külön témakört jelent a c sőd szélére jutott, vagy csőd szélére jutó kulturális intézményeknek az ügye. Itt csak példaképpen hadd emeljem ki az állami könyvkiadók ügyét, leghangsúlyosabban a Szépirodalmi és a Magvető Könyvkiadó ügyét. Ha itt nem kap külön támogatást ez a két intézm ény, Magyarországon a klasszikusok kiadása lehetetlenné válik, illetve a klasszikusok kiadásának fogyasztása lehetetlenné válik, mert csak olyan áron lehetne kiadni. Nem engedhetjük meg magunknak azt hiszem azt, hogy olyan összehasonlítás alapjává váljék a z új kormányzat kulturpolitikája, hogy míg a Kádárrendszerben évente több millió példányszámban lehetett megjelentetni magyar és világirodalmi klasszikusokat, addig a rendszerváltás után ez a tendencia nemcsak hogy megtorpan, hanem egyenesen a nulla felé közeledik. Másik fontos elv a kulturális értékmentés, a kulturális értékóvás elve. Itt egyszerűen csak célzok arra, hogy például a műemlékvédelem nem kapott kellő támogatást a tervezetben. Ezt is korrigálni szerettük volna. Egészen különálló mindezektől a nemzetiségpolitikának az alkalmazása, összehangolása a költségvetéssel, hiszen hogyha az Alkotmányban is rögzített nemzetiségpolitikai elveinket a hétköznapi gyakorlatra akarjuk átültetni, ennek elengedhetetlen követelménye az, hogy a nemzetiségi oktatás, a nemzetiségi kulturális intézmények működésének feltételét megteremtsük, vagy nagyobb mértékben támogassuk, mint eddig tettük. Tudománypolitikai érdekeket is szem előtt tartottunk akkor, amikor a költségvetési tervezetből elmaradt, úgynevezett nemzeti fői rányhoz tartozó programok továbbélését és továbbfolytatását szeretnénk elérni, mindössze egy 48 – 50 milliós összeg elnyerésével. Még mielőtt átadnám a szót a kulturális bizottság véleményének kisebbségi álláspontját megfogalmazó képviselőtársamnak, engedtes sék meg, hogy egy kitérést tegyek a Soós Károly Attila hozzászólásában már érintett Rádió és Televízió költségvetési támogatásának ügyére. Közölnöm kell a tisztelt Házzal, hogy a kulturális bizottság nem támogatta sem Fekete Gyulának, sem Csurka Istvánnak a két tömegtájékoztatási intézmény költségvetési csökkentésének tervét. (Taps a bal oldalon.) ., abból a megfontolásból nem támogatta, hogy noha mi nem vonjuk kétségbe azt, hogy az elmúlt időszakban nagyon sok visszaélés is történt, történhetett mindkét he lyen, nagyon sok előnytelen és igazságtalan bérkülönbség vagy bérszintkülönbség alakult ki, nem vonjuk kétségbe azt, hogy nem gazdálkodott jól egyik intézmény sem a rá bízott vagyonnal és összegekkel. Nem vonjuk kétségbe, de egyben bizonyítani sem kívánjuk ezt most, mert ez nem a költségvetési vita tárgya. Mi abból indulunk ki, hogy a nyugateurópai összehasonlításban a közszolgálati médiák a magyar összköltségvetési támogatásnál lényegesen, sokszor több száz százalékkal nagyobb
