Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - TARDOS MÁRTON (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke:
652 TARDOS MÁRTON (SZDSZ) Engedje meg! Most felosztottuk a vitát három részre, Becker képviselő úr jelentése alapján. Azokban a kérdésekben, amelyekben megindítottuk a vitát, kérjük, hogy a hiányzó, nagyon fontos bizottságok elmondják az összefoglaló véleményüket. Nem mondta el a költségvetési bizottság még az első kérdéscsoportban a véleményét és nem mondta el az alkotmányügyi bizottság az első kérdéscsoportban a véleményét. Ezért a tegnapi megállapodásunk érvényben van, a vita nyugodt an folyhat az én megítélésem szerint a tegnapi megállapodás szerint. Hogy ez megfelele a Házszabálynak vagy nem, ez vitatható, de én elfogadom, hogy így is folyik, de a mi fenntartásunk érvényben marad. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Kérem szépen, csak elismételni tudom: én megadom a szót a bizottságok előadóinak, őszintén szólva azt hittem, hogy Becker Pál is ilyen minőségében jelentkezik. Jelentkezik Kis Gyula a szociális bizottság részéről. Tessék! Felszólaló: Dr. Kis Gyula Jó zsef, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bizottság előadójaként az ülés előtt 30 perccel jeleztem a jegyző úrnál , hogy szólni kívánok. (Hack Péter: Így van!) Erre most kaptam szót. A szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság… (A mikrofon elromlik.) …a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság – nyilván olyan hosszú a nevünk, hogy a mikrofon is bele bicsaklik – megtárgyalta a költségvetéshez érkezett módosító indítványokat, arról jelentésében állást foglalt. Én most szeretném röviden összefoglalni a Ház számára a jelentésünk lényegét. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Figyeljetek fiúk! Tiértete k van! – Többen: FIDESZ! – Az elnök csenget.) Három csoportban lehet összefoglalni azt, amivel bizottságunk foglalkozott. Emlékeztetem a tisztelt Házat arra, amire már többször utaltam, hogy társadalombiztosítás költségvetése, a társadalombiztosításról szó ló törvények előttünk állnak, ezért most kénytelenek vagyunk a jelen költségvetési vitában többször utalni a társadalombiztosítási alappal való összefüggésekre. Tesszük ezt azért, mert meggyőződésünk, hogy ez közérdeklődésre számot tartó téma, mint ennek j elét módomban áll tapasztalni most a tisztelt Házban is. Arról van szó ugyanis, hogy a költségvetés és a társadalombiztosítás az államháztartás két része. Jelentős része a társadalombiztosítási alap, az egész költségvetés főösszegének mintegy 50%ával gazd álkodik, és szerencsétlen módon erre csak januárban tudunk részletesen sort keríteni, úgyhogy most a költségvetés és a társadalombiztosítás összefüggéseiről kell szót ejtenünk. A költségvetési törvény két ponton kapcsolódik a társadalombiztosítási költségv etéshez. Az egyik pont a garancia, a költségvetési garancia kérdése. Bizottságunk állásfoglalása ez ügyben egyértelmű, mindig is az volt, és abban foglalható össze, hogy a társadalombiztosítás fogalmából következően, miszerint ez teljes körű, tehát minden állampolgárra kiterjedő, kötelező, tehát adószerűen behajtható járulékokból gazdálkodik, és államilag garantált a világ összes társadalombiztosítási rendszerében, ahol ilyen működik, az Egyesült Államokat kivéve, gyakorlatilag a művelt világ egész területé n. Ez Bismarck óta így van, és az a lényege, hogy a politikának érzékelni kell azt, hogy a társadalombiztosítás a társadalom biztonságérzetének alapja; nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a polgárok egészséges, aktív korukban meg legyenek győződve arról, hogy bet egségük, rokkantságuk, nyugdíjas koruk esetén a befizetéseiket vissza fogják kapni, és keresőképtelenségük ellenére meg tudnak majd élni. Ez egy olyan alapvető társadalompolitikai cél, amit – mondom, Bismarck óta – semelyik állam nem adott fel. Szeretnénk, ha mi is folytatnánk ezt a hagyományt, amit az előző évi költségvetés tartalmazna – tudva azt is, hogy ez milyen felelősségvállalást jelent a költségvetés számára, hiszen a tb bevételei a gazdaság helyzete miatt csökkennek, kiadásai viszont a törvényes el őírások miatt nem csökkennek, hanem nőnek. Ezért
