Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 28. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP
619 addig a szakmunkásképző intézetekben ez nem valósítható meg. A szakmunkásképző intézetek elsősorban a gyakorlati képzési helyek megszűnése miatt kerültek nehéz helyzetbe. Új vonása a költségvetési törvénynek, hogy elkülönített központi pénzalapot hoz létre a megszűnő és kizárólagosan vállalati tulajdont képező gyakorló helyek önkormányzati tulajdonba történő átvételének pénzügyi támogatására. A Munkaügyi Minisztérium erre a célra 900 millió forint tervezését kérte, ezzel szemben 310 milliót kapott. Ahogy a közoktatásban, úgy a szakképzésben sem elegendő az önkormányzatok szabad felhasználására előirányzott normatíva. Mindezek után most konkrétan nem teszek újabb javaslatokat a normák konkrét összegének emelésére. Azt viszont kérem, hogy év közben, ha egyértelműen világossá válik, hogy komoly működési zavarokkal küszködnek ezek az intézmények, pótlólagos eszközöket lehessen a rendelkezésükre bocsátani. Ezek után a felsőoktatásra térnék át, és a költségvetésben olvasható két megállapításra reagálnék. A költségvetés tervezete szerint az egyetemeken és főiskolákon az oktatás, képzés, kutatás dologi feltételei biztosíthatók, az oktatói létszám pedig viszonylag magas, egy oktatóra 4,4 nappali tagozatos hallgató jut. Tehát viszonylag magas. Mi következik mindebből? Mit olvashat ki a gyanútlan szemlélődő? Azt, hogy az egyetemeken és a főiskolákon semmi gond nincs, hiszen a tárgyi feltételek biztosíthatók, a béremelés pedig létszámleépítéssel kig azdálkodható. Mindnyájan, akik a felsőoktatásban dolgozunk, nagyon örülnénk, ha ez így lenne. Ezzel szemben a valóság korántsem ilyen rózsás sem a személyi, sem a tárgyi feltételeket illetően. Az pedig különösen érdekelne, hogy az egy oktatóra jutó hallgat ói létszámot milyen képlet alapján számították ki, és mi ennek a tartalma. Mert remélni merem, hogy nem az oktatók tényleges leterheltségi színvonalát mérik vele. A következőkben – az idő rövidsége miatt – konkrétan az agrárfelsőoktatásró l mint hozzám legközelebb álló területről beszélnék. De azt hiszem, amit erről mondok, általánosítható a teljes felsőoktatásra. Az agrár felsőoktatási intézmények 1992. évi költségvetésében 400 milllió forint állami támogatásmegvonással sújtottak. Az évek óta devalválódó költségvetés képtelen volt követni az élet minden területén bekövetkezett ugrásszerű áremelkedést. A dologi előirányzatokon belül elsősorban az energiahordozók, a közműköltségek, az anyag- és szolgáltatási költségek, a fenntartási és felújí tási költségek emelkedése jelenti a legnagyobb gondot. A rendszerváltozással összefüggésben prioritást kaptak a privatizációt segítő új képzési szakok, szakmák, gazdaképzés, élelmiszeripari vállalkozóképzés, gazdasszonyképzés, arany- és ezüstkalászos gazda tanfolyamok bevezetése, az új képzési formák beállításához szükséges tanüzemek, tangazdaságok kialakítása, az új rendszerű gyakorlati oktatás követelményrendszerének megteremtése. Kiemelt fontosságú a szaktanácsadási tevékenység állami intézményhálózatának és a szaktanácsadói képzésnek, átképzésnek életre hívása és ezzel szoros összefüggésben a korszerű szakinformáció megteremtése, működtetése. A tankönyv- és jegyzetkiadás, a tudományos diákköri tevékenység fejlesztése, a nemzetközi oktatási, kutatási együt tműködésnek, cseregyakorlatoknak, segélyprogramoknak és részképzéseknek az utazási, ellátási költségeinek növekedése mindmind bővülő erőforrást igényel. Röviden: a feladatvállalási többlettel arányban kellene állnia a rendelkezésre álló anyagi erőforrások nak is. Megjegyzem, a Magyar Felsőoktatás legutolsó számában olvastam, hogy az európai egyetemek bevételének közel háromnegyed részét az állami támogatás adja, 0tól 20% között van a tandíjakból folyó bevétel, és 10 – 20% körül az egyéb bevételük az egyeteme knek. A költségvetés jelenlegi formájában nem mutatja azt a deklarált elhatározást, hogy a felsőoktatás, ezen belül az agrár felsőoktatás is kiemelten finanszírozott terület lenne. Ez az agrárágazat számára azért is sérelmes, mert egyrészt a jövőben is szü kség van jól képzett, sőt egyre nagyobb szükség van mind jobban képzett agrárszakemberekre, másrészt az agrárágazat a költségvetésbe aránytalanul többet fizet be, mint amit abból támogatásként visszakap. Ezért kérem, támogassák az elmondottakhoz kapcsolódó módosító javaslatunkat. A kutatásra, tudományra az idő rövidségére való tekintettel nem
