Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 23. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Személyi javaslatok: Új bizottsági tagok megválasztása - A betegszabadságról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GADÓ GYÖRGY (SZDSZ)
468 Elsősorban arról beszélnék, hogy a munkaszerződésben résztvevő felek koránts em egyenrangúak. A munkaadó mindenféleképpen sokkal előnyösebb helyzetben van, mint a munkavállaló. Ezt a régi munkatörvénykönyv a fegyelmi elbocsátással és a hozzá hasonló intézményekkel végül is úgy intézte el, hogy szinte alattvalói viszony volt ez. A k észülő új munkatörvénykönyv elismeri elméletben azt, hogy a szerződő felek egyenlőek, ám ez a gyakorlatban egyáltalán nincs így. Ha most ezt a törvényt meghozzuk, hogy a munkáltatónak kell fizetni 25 nap betegszabadságot, ezzel semmi mást nem teszünk, mint azt, hogy a munkavállalót még sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe hozzuk, mint idáig volt. Nem a munkaadónak kötelessége eltartani a betegeket, hanem a társadalomnak. Ez egyszerűen egy lehetetlen elképzelés. Erre való a társadalombiztosítás! A társadalomb iztosítás egy kívülálló, harmadik fél, aki az ilyen ügyeket intézi. Vele szemben a munkavállaló nem kiszolgáltatott, ez a kettőjük közötti viszony teljesen rendezett lehet, ha törvényileg tisztességesen szabályozva van. De abban a pillanatban, amikor a bet egszabadságot a munkaadó fizeti, akkor ez a gyakorlatban bizony nagyon kínkeserves helyzeteket eredményezhet. Azt eredményezheti, amit talán mi sokan nem tudunk elképzelni, hogy mit jelent az, amikor egy munkavállaló bemegy reggel a munkahelyére, milyen ot t a légkör, a legkisebb mulasztás is mit jelent a számára, hogy néznek rá, hogy szólnak hozzá; mi lesz az eredménye, ha egyik nap nem jön be, mert azt mondja, hogy ő beteg. És a betegséget nem lehet prognosztizálni – mi történhet akkor, ha mondjuk kétháro m hét múlva ismételten csak valami okból tényleg megbetegszik. El fog gondolkozni azon, hogy egyáltalán otthon merjene maradni, egyáltalán elmenjene az orvoshoz, hanem esetleg akár betegen, akár lázasan is szép lassan besomfordál a munkahelyére és elkezd dolgozni, attól félve, hogy az egyre növekvő munkanélküliség, a 4500 ezres számú munkanélküli társadalomból helyette esetleg majd másokat fognak választani. Mert a munkaadónak az az érdeke, hogy a munkavállaló dolgozzon, nem arra hivatott, hogy esetleg b etegsége alatt eltartsa. Úgyhogy én a magam részéről ezt a törvénytervezetet teljesen elfogadhatatlan, elhibázott dolognak tartom. Ezt egyszerűen el kellene vetni. A társadalombiztosítás hiányát nem ilyen módon kell megoldani, hanem a költségvetésnek kell erre valamilyen módon lehetőséget találni. Azt tapasztalom, hogy az állam vezetése, az államigazgatás, a minisztériumok, egész a decentralizált szervezetekig, nagyonnagyon féltve őrzik azt a kényelmet, amit megszoktak, ami nekik teljesen természetes, a kö ltségvetésből ezt maximálisan finanszírozzák. Semmiféle megtakarítást, semmiféle spórolási szándékot nem látok ezeken a helyeken. Ugyanakkor teljesen érzéketlenek a munkavállalók vagy akár az ország egyes területeinek gondjai, kínjai iránt. Az a véleményem , hogy ezt a költségvetésnek kell megoldania, vagy hajtsák be azokat a tartozásokat, amelyekkel a munkáltatók tartoznak a társadalombiztosításnak. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Mihály Zoltán képviselő ú r, a Magyar Demokrata Fórumtól. (Közbeszólás: Nincs itt.) Akkor következik Gadó György képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Gadó György (SZDSZ) GADÓ GYÖRGY (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Karácsony előtt egykét nappal talán ideje, hogy magamba szálljak, és destruktív ellenzéki helyett a konstruktív államépítőt próbáljam megtalálni lelkem mélyén. (Gyér taps az MDF oldalán.) Ha destruktív ellenzéki volnék, azt mondanám, hogy a szóbanforgó törvényjavaslat, miképpen Frajna Imre is rámutatott, voltaképpen csak egyetlen célt követ: egy költségvetési hiányt óhajt befoltozni olyan módszerrel, amilyen éppen a keze ügyébe esik. Úgy is mondhatnám – még mindig destruktív ellenzékiként – , hogy egy jogellenes módszerrel, mert hiszen egy olyan rétegre terheli rá e hiány pótlásának kötelezettségét, amely réteget már a társadalombiztosítási járulék igen tetemes százalékú kirovásával a kelleténél jobban amúgy is
