Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 23. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Személyi javaslatok: Új bizottsági tagok megválasztása - A betegszabadságról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOLT OTTILIA (SZDSZ)
459 E törvénytervezet 5. §ához módosító indítványt ny újtottam be, amely azt a célt szolgálná, hogy ez a törvény ne csak a munkavállalói direkt és indirekt terheket növelje, hanem szakmai jogszabályok, valamint a táppénzbevétel általános rendjének és szabályainak változtatásával jelentős pénzt takaríthasson m eg. Itt jegyezném meg, hogy a táppénzes struktúra részletes elemzésével már eddig is sok indokolatlan táppénzkifizetést takaríthattak volna meg. Például a nyugdíj mellett dolgozók krónikus betegségeikkel gyakran kimerítik az egyéves táppénzlehetőséget, de ugyanígy kimerítik ezt a lehetőséget az egy évnél hamarabb idő alatt megtörtént rokkantnyugdíjazásban részesült betegek is. Ezen kívül a táppénzre vétel során és a táppénz ideje alatt rengeteg olyan szociális szempontú, indokolatlan táppénzes tartás történ ik, amelyek a táppénzes rendszabályok következetesebb alkalmazásával kiküszöbölhetőek lennének. Újabb ilyen lehetőséget jelentene a módosításban is leírt – jelenleg teljesen átgondolatlanul és szociá lpolitikai szempontok szerint folyó – , rokkantnyugdíjazás. Ezen jogszabályok átdolgozásával, a társadalombiztosítás és a munkáltatók következetesebb ellenőrzésével megakadályozható lenne, hogy a jövő évben a még ez évnél is várható magasabb tbbevételek hi ányát újabb járulékemeléssel kelljen kikompenzálni. Köszönöm a figyelmüket. (Kis taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Megadom a szót Solt Ottília képviselőnőnek, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Solt Ottilia (SZDSZ) SOLT OTTILIA (SZDSZ) Köszönöm a szó t, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Szeretném alaposabban kifejteni, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója miért tartja elfogadhatatlannak – módosított változatában is – a betegszabadságról szóló törvénytervezetet. Először is sorra venném, hogy milyen ér veket sorakoztatott fel a Kormány – így, karácsony előtt az utolsó pillanatban – , amikor azt az igen nagy jelentőségű és nagy horderejű indítványt megtette, hagyván nekünk talán három napot arra, hogy ennek az új intézménynek a bevezetését jóváhagyjuk vagy elvessük. Először is azzal érvelt, hogy a társadalombiztosítási alap összeomlik, hogyha plusz forrást nem találunk a finanszírozására, vagyis ha nem spórolunk neki azzal, hogy a terheinek, a kifizetési kötelezettségeinek az egyik részét áthárítjuk valamil yen másik kasszára, ez esetben a munkaadók, a vállalatok kasszájára. Másrészt, elmondta a Kormány, hogy a táppénzes fegyelem érdekében is előremutató lesz ez az intézmény, hiszen így nemcsak a társadalombiztosítás, hanem a munkáltatók, a vállalatok is érde keltek abban, hogy keményebben ellenőrizzék a betegszabadság igénybevételét és az orvosok véleményezését erről a kérdésről. Még az az érv is elhangzott, hogy ily módon a gazdálkodó szervezetek érdekelve lesznek abban, hogy egészségvédő, munkavédelmi intézk edéseket vagy beruházásokat foganatosítsanak a munkahelyeken – hiszen közvetlenül visszatérülnek ezek a beruházások, kevesebb lesz a munkaidőkiesés betegség miatt, amelyet közvetlenül nekik kell finanszírozni. Végül elhangzott az is, hogy ne sírjanak a mun káltatók, hiszen van erre a plusz kiadásra fedezet, elvégre most csökkentettük a társasági adókat, itt egy kis plusz pénzhez jutottak, van miből kifizetni a munkavállalók betegségeit. Az a baj, hogy ezekkel az érvekkel minden ponton szembe kell helyezkednü nk. Ami a tbalap pénzügyi konstrukciójának a felborulását illeti, itt bizony az ellenzék is aggódik, és mi is igen instabilnak látjuk a társadalombiztosítás pénzügyi helyzetét. Azonban a költségvetésnek és a társadalombiztosítási alapnak az átjárása egymá sba oly sokrétű, hogy semmiképpen sem gondolom,
