Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 21. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 4. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
366 Hogy egy konkrét példát is elmondjak, ha tehát van egy nagyszülő, szül ő, gyermek családfelállás, s a nagyszülők elhalnak egy vidéki városban – mondjuk – , a szülők máshol élnek, a gyerekek megint máshol élnek – sok helyen van ilyen eset – , a nagyszülő elhal, és a szülő valamilyen módon segíteni szeretné a gyermekeit a nagyszü lők volt ingatlanával, lakásával. Most erre nincs módja a jelenlegi javaslat szerint. A jelenlegi javaslat szerint ezek alapján nem segítheti a gyermekét bármilyen anyagi formában, ugyanis a nagyszülő eladott lakása adóköteles jövedelem, aminek – mondjuk – 40%át elviszi az adó, és kérdéses, hogy ezek után ebből a pénzből érdemese, lehete egyáltalán komolyan támogatni a szülők gyermekeit. Ilyen módon tehát ezt a javaslatot továbbra is elfogadhatatlannak tartjuk. Véleményünk szerint ez erősen családellenes , lefékezi a lakásmobilizációt, tehát megszűnik az a fajta – például – lakásingatlanmozgás, ami a komfortosabb lakások felé segítette a családokat eddig. Ezt teljes mértékben leállítja ez a javaslat. Ha valóban az a Kormánynak a szándéka, hogy itt egy erő s középosztály épüljön ki, és valamilyen módon egy vagyonosodás, polgárosodási folyamat induljon el, ez a javaslat totálisan szembemegy ezzel az elképzeléssel, ami – ha jól emlékszem – a sokat emlegetett nemzeti megújhodás programjában is szerepel. Itt nem egy erős középosztályról lesz szó ezek után, hanem egy szétvert, gyenge középosztályról. Kérdés, hogy eze a Kormány szándéka vagy csak a javaslat ilyen. Nem hangzott még el a javaslattal kapcsolatban egy – véleményem szerint – alkotmányellenes rész. Van benn egy módosító indítvány, amit azt hiszem, támogatnak is a bizottságok, hogyha tehát ez a módosítás elfogadásra kerül, ez az alkotmányellenes rész megszűnik. Ugyanis miről van szó? Konkrétan az illetékhivatal adómegállapítási jogáról. Hogy egy esetet ho zzak fel példaként, egy tanyaingatlant – mondjuk – eladott a gazdája 300 ezer forintért, kiszáll az illetékhivatalnak két alkalmazottja, ránéz erre a tanyára, és azt mondja, hogy 500 ezer forintba került véleményük szerint ez az ingatlan, vagy legalábbis a nnyi az értéke. Ilyenkor mi törénik? Az adómegállapítás az 500 ezer forint alapján fog kiszabódni, egy peres eljárásra kerül sor. Kérdés az, hogy kinek érdeke az, hogy a bíróságok megteljenek ilyen peres eljárásokkal, és még ráadásul nem az adóhivatalnak v agy az illetékhivatalnak kell bizonyítani azt, hogy itt 500 ezer forinton történt az értékátadás, hanem annak a magánszemélynek, aki eladta ezt az ingatlant. Röviden ennyit eről a problémáról. Sokat hallottunk az előterjesztésben is arról, hogy a Kormány m ilyen szankciókra, milyen kedvezménymegvonásokra tesz majd itt javaslatot, és hogy milyen rendcsinálás kezdődik a sokat emlegetett és szapult kedvezmények terén. Jelenleg is kb. 40 pontban sorolja fel a törvényjavaslat azt, milyen kedvezményekben részesüln ek az adózó állampolgárok jövedelmeik után. Néhány fontosabb kikerült, mint a szellemi foglalkozásúak vagy az ösztöndíj például, ami kikerült az adóköteles jövedelem alól. Viszont bennmaradt egykét elég furcsa pont. Többek között itt hívnám fel a figyelme t a 7. § (1) bekezdésének 35. pontjára, amely szintén egy ilyen furcsa módon itt ragadt, itt maradt kedvezményt tartalmaz, ez pedig az egyházi személyeknek bizonyos szertartásért átadott vagyoni érték adómentessége, amit a jelen esetben, amikor a kedvezmén yek megvonásáról beszélünk, és középosztály – hogy úgy mondjam – kettészeléséről a lakásingatlanok terén, igen furcsának és – véleményem szerint – megengedhetetlennek tarthatunk. Itt a láthatatlan jövedelmekről van szó. Én úgy érzem, hogyha egy orvost, egy pincért vagy egy taxist kötelez az adóhivatal adóbevallás útján arra, hogy bevallja ezeket a jövedelmeket, akkor bizony ezt várjuk el egy egyházi személytől is. Köztudott, hogy ma mennyibe kerül például egy temetés vagy bármilyen más egyházi szertartás. B izony itt komoly pénzekről van szó. És hát emlékezzünk vissza, mi volt ennek a javaslatnak a mozgatórugója annak idején, amikor még bekerült ez a törvényjavaslatba, az adókedvezmények körébe. Itt arról volt szó, hogy az egyház nem részesült komoly állami t ámogatásban, és valamilyen gesztusértéke vagy valamilyen jövedelemértéke volt az egyház részére annak, hogy ezeket a jövedelmeket nem adóztattuk. Viszont ebben a helyzetben – úgy érzem – , ha végignézzük a költségvetés egyháznak adott támogatásrészeit, hogy ez a javaslat nem
