Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 21. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 4. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - MIHÁLY ZOLTÁN, DR. a gazdasági bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - FODOR TAMÁS (SZDSZ)
354 Miután Tirts Tamás elkezdte előadóművészi foglalkozását itt nemrégen, én is folytatni szeretném, mert úgy hallottam, hogy betiltják a verseket és a latin idézeteket a beszédek elején, tehát utoljára kihasználom ezt a lehetőséget. Szerintem csak emlékeztetnem kell önöket erre a versre, csak néhány sorára, hiszen önök velem együtt fogják majd fújni. Í me tehát: Vándorszínész korában Megyeri – Vane, ki e nevet nem ismeri – Körmölgeté, mint más a színlapot – S kapott ezért vagy ötforintnyi bért – Amint mondom, vagy ötforintnyi bért. Megyeri urat így tehát felfoghatjuk – némi anakronizmussal – holmi bedol gozónak, aki jövőre boldogabb lehetne, mint barátja, Petőfi, hiszen másolása, körmölése munkadíjnak – s nem szerzői jogvédelem alá tartozó díjnak – minősülne, míg ötforintnyi bérének 30%a elismert költség volna; míg amennyiben nem másolta csak saját kútfe jéből merítette volna, mint tette azt Petőfi a saját versével, akkor az új adótörvény értelmében mindössze 10%ot ismertek volna el költség fejében. No mármost, Megyeri úr másodállásban körmölgeté vala a színlapot, hiszen főállásban a világot jelentő deszk ákat koptatta annak idején. Így az új tintásüvegen, a tintán, a papíron, a pucerájba vitt kabáton túl csak a világítást adó mécs és némi meleg vagy a hónapos szoba bére lehetett a költsége, de mint mondtam, utóbbiak a bedolgozó Megyeri részére elszámolható k, hiszen a törvény elismeri azt, hogy a privát lakás, ahol a termék születik, műhelynek is felfogható. Kevesebb irodalmiassággal szeretnék hivatkozni a törvény 31. §ának (2) bekezdésére, amely a bedolgozó elismert költségéről intézkedik, hogy tudniillik a munkabér, illetve a munkadíj – tehát az az ötforintnyi munkadíj – éves összegének 30%a elismert költségnek minősül. A szerzői jogvédelem alá tartozó író, színész, zenész, festő már akkor is jobban járna, ha a jogszabály alapján felfogható lenne bedolgoz ónak, aki munkáját hazaviszi, ott terméket állít elő, és azt folyamatosan értékesíti az előadásokon, illetve koncerten vagy kiállításon. Ám azt is könnyű belátni, hogy a művész valamiben különbözik a bedolgozótól – hogy tehát Petőfi nemcsak, hogy saját ver sét körmölgeté, és így új szellemi értéket állított elő, hanem a petőfik folyamatosan önmagukat is teremtik, hisz a mű, még ha témája Megyeri is, elsősorban Petőfiről szól. Abban a termékben tehát, amely így létrejött, a legnagyobb hányad – ha úgy tetszik, a hozzáadott érték – maga Petőfi, Petőfi az ő Alföldjével, a Kárpátokjával, a Pilvaxszal, Szendrei Júliával, a szabadsággal, szerelemmel, ha úgy tetszik: egész költséges és költségbe vert életével. Igen nehéz tehát szétválasztani azt a pillanatot, amikor a magánélet Petőfijének Júliája az ő fejét Sándorának kebelére tevé le, ki közben a völgyben még nyíló kerti virágok elmúlásán meditál, attól a pillanattól, amikor a költő Petőfi éppen szerzői jogvédelem alá tartozó tevékenységét végzi, miközben múzsája fe jét éppen kebelére tevé le. Sokkal szárazabban mondva: az alkotás során elismerhető költségek nemcsak az alkotó Petőfi költségei, hanem az alkotás tárgyát, anyagát képező Petőfi költségei is, egyszóval az önmagát élményekben részesítő Petőfi anyagköltségei , amelyekről számlákat beszereznie nemcsak neki volna képtelenség, de a ma élőknek is. Nem azért, mert a számlaadási és számlakérési szokások feltehetően nem január 1jéről másodikára virradóra lesznek általánossá a magyar néplélekben, hanem főként azért, mert nem tudunk olyan egyezségről, nem tudunk olyan megállapodáskötegekről, amelyek megnyugtató módon részleteznék az elszámolható, az úgynevezett elismerhető költségek körét. Ilyen egyezségeket ugyanis az egyes szakmákkal, ágazatokkal, érdekvédelmi szerve zetekkel történő hosszas, kínos és türelmes alkuk után lehet csak kötni, és ez eddig nem történt meg. Világosabban: a 12. § rendelkezik az önálló tevékenységből származó, bevételből levonható, elszámolható költségekről. A (3) bekezdés azt írja: "Elszámolha tó költségként a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolható kiadás vehető figyelembe." A fenti, előbb elhangzott, négy feltétellel egyetlen baj van. Az a baj ugyanis, hogy a folyamatos önművelés, a lelki kondíció – ugyanis az eddigiek alapján is belátható az, hogy a művész nemcsak a
