Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 21. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 4. napja - A betegszabadságról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - BALOGH GÁBOR (KDNP)
293 benne, hogy a dolgozó meghatározott szabadságmennyiséget, kontingenst saját maga állapíthat meg és vehet ki. Tehát már megszűnik az a kötelezettség, hogy kizárólag a munkáltató adhatja ki, illetve szabhatja meg, hogy a dolgozója mikor me njen szabadságra. Ebben bizonyos előrelépésnek mutatkozhatna a betegszabadság intézménye, amely lényegében a testiszellemi regenerálódást lenne hivatott előidézni. A legfontosabbnak tartom, hogy szabad megállapodás tárgyát képezze a betegszabadság és egy úgynevezett nyugati típusú betegszabadsági rendszer közötti választási lehetőség. Ebben komoly szerepet, komoly funkciót tudnának a munkahelyi szakszervezeti szervek betölteni, hogy egy szigorúbb rend vagy pedig egy enyhébb forma irányába kívánnak elmozdul ni. Ez irányban terjesztettem be én például a módosító javaslatomat. A nyugati tapasztalatok azt mutatják, hogy - éppen, amire Hack Péter hivatkozott – , minden fejlettebb nyugati társadalomban megvan a lehetősége annak, hogy a dolgozó akár öt vagy akár tíz napra orvosi igazolás nélkül kérhessen szabadságot nem a rendes évi szabadságának a terhére. Ez lehetne az egyik ilyen intézmény, amelyik bizonyos értelemben kiválthatná azt, hogy az orvoshoz kelljen a dolgozónak szaladni azért, mert fáj a feje éppen, vag y pedig rosszabbul érzi magát a munkahelyén éppen azok miatt a betegségek miatt, amiket Hack Péter képviselőtársam felsorolt; hanem elsődlegesen azért, hogy regenerálódjék a szervezete, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy neki gyógyszereken kell élnie és egykét napot az orvosi rendelőben töltenie. Azt ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy a háziorvosi rendszer kialakítása egy folyamat eredménye, nem pedig úgy történik, hogy 31én leteszem a lantot, és 1jén pedig mint háziorvos veszem föl. A vállalkozások terhelésével kapcsolatban ki szeretném emelni, hogy a magánvállalkozások eddig is éltek ezzel a konstrukcióval. Nagyon kevés olyan magánvállalkozás van, amelyik nem tartotta be ezt, hiszen azok a magánvállalkozásnál foglalkoztatott személyek, akik egykét napig nem tudtak bemenni dolgozni azért, mert rosszul érezték magukat, inkább szívesebben vettek ki egy ilyen jellegű szabadságot, mert a munkát majd később úgyis el kell végezni, senki nem végzi el helyette. Éppen ezért a munkáltató sem nagyon örült az e gyhárom- vagy ötnapos, a sokszor megszakításokkal egy évben összejött húsznapos táppénzes időszaknak, hanem inkább úgy vették, hogy majd bepótolja ezt a munkamennyiséget. A másik pedig, hogyha az egész törvényjavaslatcsomagot nem szeparáltan vesszük figy elembe a betegszabadságról szóló törvényjavaslat esetében, hanem a társasági adóval, illetve az egyéb adóformákkal összefüggésben, akkor találunk ehhez ellentételezést. Konkrétan az amortizációban a vállalkozónak megtérül ez. Elsődlegesen természetesen enn ek előnyeit azok a magánvállalkozók fogják – idézőjelben mondva – "élvezni", akik idáig is alkalmazták az öttíz- vagy tizenöt napos táppénz helyett azt a szabályt, hogy a dolgozó majd ledolgozza ezt. Az állami vállalatoknál vagy a nagyobb vállalatoknál, n agyobb vállalkozásoknál természetesen így nullszaldóra jöhet ez ki. Ilyen értelemben a vállalkozásokat többletterhelés nem érinti. A következő dolog, amit ki szeretnék emelni, hogy nagyon komoly problémát jelent a társadalombiztosításnál a hiány finanszíro zása, és talán ez volt az elsődleges téma, ami arra késztette a kormányzatot, hogy a betegszabadságról szóló törvényjavaslatot benyújtsa. Én ezt már többször is hibáztattam: többször is hiányoltam, hogy nem elég hatékonyak az intézkedések, mert a vállalkoz ásoknál megkülönböztethetünk olyanokat, amelyek objektív okok miatt veszteségesek, tehát a gazdasági hatás miatt, és megkülönböztetünk olyan vállalkozásokat, amelyek személyes hibák miatt veszteségesek. És én úgy gondolom, hogy a jelenlegi vállalkozások na gy része azért ment '89től idáig hirtelen csődbe vagy került a csőd szélére, holott azelőtt viszonylag prosperáló vállalkozás volt, mert személyi hibák mutatkoznak, személyi problémák állnak fenn, természetesen a gazdasági mellett. S ez irányba kell a Kor mánynak komoly lépéseket tenni. Éppen fölvetettem, hogy a bérhitelfinanszírozásnál is sokkal szigorúbb intézkedéseket kellene hozni, elsődlegesen az úgynevezett fedezetlen jövedelemkiáramlásokat kellene megakadályozni. Ebben komoly szerepe lenne a munkaüg yi kormányzatnak is, nemcsak a népjólétinek vagy a pénzügyminiszter úrnak.
