Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 21. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 4. napja - A betegszabadságról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
288 Az alapvető probléma egy mintegy húszmilliárdos hiány pótlása. Az eddig lezajlott vitában a tisztelt képviselőtársak nem nagyon, sőt egyáltalán nem vonták kétségbe ennek a hiánynak a jogosságát, és a pótlás megoldásá nak a szükségességét. Az hiszem, a Ház mindkét oldalán osztatlan örömnek örvendene, ha ezt a kérdést profiltisztítás formájában tudnánk megoldani, de mint a költségvetési vitában ez láthatóvá vált, erre 1992ben érdemben sajnos nem kerülhet sor. Megvizsgál tuk, hogy lehete a hiányt a kiadások mérséklésével megoldani. Úgy ítéljük meg, hogy egy ilyen kísérlet nem lenne összhangban az Országgyűlésnek a nyugdíjak értékmegőrzéséről hozott határozatával, és nem lehetséges az sem, hogy az egészségügyi intézmények működésének az ellehetetlenülésére tegyünk javaslatot. Megvizsgáltuk a járulékemelés lehetőségét is, ebben az esetben a munkáltatók által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke 45,5% lenne. Ez valamennyi munkáltató gazdálkodásá ra egyforma hatást gyakorol: a normatív elvonások egységes emelkedése. Legyen szabad a december 18ai ülésen e témakörrrel kapcsolatban elhangzottakra is néhány szót mondanom. Az állami költségvetés megfelelő nagyságú vagyonátadással javíthatná a társadalo mbiztosítási költségvetés helyzetét, illetve egy kombinált módszer is fölállítható, a betegszabadság intézménye lerövidülhet, és a járulékemelés mértéke csökkenhet. A vagyonjuttatást rendkívül fontosnak tartjuk, tartottuk, és mint említettem, az Érdekegyez tető Tanács támogatásával is találkozik ez a lépés, a jelenlegi terveknél nagyobb léptekben kell, hogy megtörténjen. De felhívom a tisztelt Ház és az előterjesztő képviselő urak, hölgyek figyelmét arra, hogy egy most átadott vagyonból érdemi bevételre csak a következő költségvetési ciklusban lehetne számolni. Azt pedig, azt hiszem, mindannyian helytelenítenénk, ha olyan helyzet állna elő, hogy a vagyon fölélésére, áruba bocsátására kerülne sor. Nem ez a célja a vagyonjuttatásnak, hanem, hogy a hozadékból eg y tartós pozíciójavulást lehessen elérni. Tehát én a vagyonjuttatási javaslatok mindegyikét lehetőségeimhez képest támogatom, de felhívom a figyelmet, hogy evvel az akut kiadások ügyében még teljes értékű megoldást nem tudunk elérni. A betegszabadsággal ka pcsolatban több probléma merült föl. Néhány képviselőtársunk megkérdőjelezte a tervezett adatok realitását. Biztos, hogy a táppénzkiadások alakulása és egy új konstrukció egybevetése nagyon alapos elemzést igényel. De engedjék meg, hogy felhívjam a figyelm et a következőkre: változatlan konstrukció esetén, tehát ha a jelenlegi szabályok érvényesülnek, akkor a táppénzre jogosultak száma évi átlagban 300 ezerrel csökken, a táppénzes arány, száz dolgozóra jutó betegnapok száma nem nő, 6,4, az egy napra jutó táp pénzköltség a bruttó keresetnövekedésnek megfelelően 394 forintra nő. Mindezek alapján változatlan konstrukció esetén az idén várható 28,7 milliárdról 34,5 milliárdra való emelkedéssel számolhatunk. Kovács Pál képviselő úr felvetésére szeretném jelezni, ho gy idén a táppénzkiadások várható összege valóban elmarad az előirányzattól, és valóban a munkanélküliek tervezettnél nagyobb létszámnövekedése miatt. De ezzel a benyújtott javaslat számol, az indoklás 5. oldala (4) bekezdésében 0,7 milliárd forintos csökk enésről tesz említést. Az 1992. évi táppénzelőirányzatnál kalkuláltunk azzal, hogy a betegszabadság január 1jén kerül bevezetésre, tehát először februárban érvényesül, vagyis 11 hónapra jelentkezik a megtakarító hatás. Föl szeretném hívni a figyelmet, ho gy a most beterjesztett anyagban a gyermekápolási és az üzemi baleseti táppénz az első naptól a társadalombiztosítás terhe. Azt is figyelembe kell venni, hogy a betegségek első három napját jelenleg is a gazdálkodó szervezetek finanszírozzák, és ez a szabá ly a betegszabadság bevezetésekor megszűnne. Arra nincsenek az egész országot átfogó adataink, hogy az összes táppénzes napból milyen arányt képvisel a személyenkénti, összesen 25 nap. De reprezentatív felmérések alapján készült kalkulációk arra utalnak, h ogy az ily módon tervezhető megtakarítás 14 milliárd forint.
