Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - RÓZSA EDIT (SZDSZ)
277 A másik kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, a lakásszektor válsága, hiszen a fiatalokat az átlagosnál is nagyobb mértékben sújt ó problémáról van szó. De még mielőtt erre a kérdéskörre részletesen kitérnék, azért hadd foglalkozzam az előzőben felvetett problémával, hogy tudniillik, miért nem került sor ennek a mellékletnek a bemutatására? Mi történhetett? Elfelejtette esetleg a Kor mány végrehajtani a rendeletét, vagy éppen nem volt ideje a tárcák felelős minisztereinek ezzel a kérdéssel foglalkozni, és nem volt idejük a költségvetési törvényre készülve elkészíteni a tárcákra vonatkozó, kiadási tételekről szóló összegzést? Sok minden másra is lehet gondolni. Arra is például, hogy az állam nem kíván feladatot vállalni a gyermek és ifjúsági problémák finanszírozásában, nem kíván ehhez költségekkel hozzájárulni. Erre én nem merek gondolni, tehát remélem, hogy ennek a bemutatására sor fog kerülni. Nos, amivel érdemben is kicsit részletesebben szeretnék foglalkozni tehát: a lakásszektor válsága, ami tulajdonképpen az 50es évek szintjére való visszaesését jelenti a lakásépítésnek, a lakásfinanszírozási rendszer összeomlását, és a támogatási rendszer inhatékonyságával és diszfunkcióival jellemezhető. Ez a válság, amit az előbb mondtam, a fiatalok generációját az átlagnál is nagyobb mértékben sújtja. Jelentős hányaduk lakástalan, akik az első lakáshoz jutás elhúzódása miatt bizonytalan ideig a szülőkkel kényszerülnek együttlakni, az idősebb generáció helyzetét is nehezítve ezzel. A lakástalanok másik része az albérleti, illetve magánlakáspiacra kényszerül, amely a jogi szabályozás és adózás ellentmondásai miatt csak beszűkült kínálatot jelent. Az árak irreálisan magasak, a szektor semmilyen támogatást sem élvez. A speciális szálláshelyek kínálata – diákotthonok, kollégiumok, munkásszállás – szűk, az intézmények nem érdekeltek ezek fenntartásában, bővítésében, korszerűsítésében, a lakáspiacnak e z a szegmense nem részesül a támogatásokból kellő mértékben. Az első lakáshoz jutás terhei túl magasak, a finanszírozási rendszer korszerűtlensége miatt a legtöbb pályakezdő család számára megfizethetetlen az, hogy egy átlagos lakás megvételéhez, felépítés éhez elegendő hitelhez jusson. A mai helyzetben, amikor úgy a gazdasági válságból való kilábalás, mint egy korszerű lakástörvény kidolgozása vagy legalábbis a lakásrendszer átfogó korszerűsítése várat magára, a következő reális, elérhető célokat kellene a központi költségvetési eszközökből támogatni. (Zaj, mozgás.) Ha tisztelt képviselőtársaimat érdekli, akkor erről részletesebben is beszélnék. Nos, a fiatalok első lakásszerzésének támogatása: 1. Lehetővé kellene tenni, hogy a fiatalok olyan hitelekhez juss anak, amelyeknek az inflációs kamatterheit – amelyek ma már akár a 40%ot is elérhetik – később, illetve a visszafizetési időszak egészére elosztva fizethessék meg. 2. A bérleti szektor támogatása: a helyi önkormányzatok és esetleg a munkaadók közreműködés ével lakbértámogatási rendszert kell kidolgozni a magántulajdonban lévő lakások bérlői számára, párhuzamosan a lakásokat kiadó önkormányzatok és a magántulajdonosok tulajdonosi jogainak növelésével. Később a lakbérek növelése esetén ezt az önkormányzati bé rlakásokra is ki kellene terjeszteni. 3. Program szükséges a speciális szálláshelyek bővítésére, kezelésére. Mit jelent az első javaslat? A fiatalok lakáshelyzetének, lakáshoz jutásának támogatására speciális pénzintézetet kell létrehozni, amely jelzáloghi teleket nyújtana a lakást építő, vásárló fiatalok részére. A hitel után az építő, vásárló fiatal család 8 – 9%os kamatot fizet, a piaci kamat és a fizetett kamat különbségét a pénzintézet évente hozzáadja a fennálló tartozásukhoz. A kormányprogram szerint a z infláció mértéke 3 éven belül visszaesik 10%os szint alá, amikor a hitelt át lehet alakítani hagyományos, fix kamatozású, amortizálódó hitellé. Ha az infláció mégsem csökkenne, akkor ugyanez a konstrukció fenntartható.
