Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TELLÉR GYULA (SZDSZ)
275 Röviden az volna a sommázata a mondandómnak, hogy a Foglalkoztatási Alap kevés, a Szolidaritási Alap pedig roskadozik a növekvő munkanélküliség miatt ránehezedő súlytól. Ennek a megállapításnak különleges jelentőség et ad vagy adnak azok a becslések, amelyeket a jövő évi munkanélküliségről hallunk. Félek kimondani, nehogy úgy tűnjön, mint hogyha dobálóznék a számokkal, négyszázezer, ötszázezer, hatszázezer – ki tudja pontosan, hogy mekkora lesz a munkanélkülieknek a s záma. Na már most azt hihetnénk, hogy a két alappal kapcsolatban az a helyzet állt elő, ami sok országban és sok alkalommal előállt, hogy tudniillik optimista módon és helyesen az aktív foglalkoztatáspolitikára helyezve a hangsúlyt tervezték meg az alapoka t, az alapok nagyságát, aztán bekövetkezett a nem várt munkanélküliség, és a passzív foglalkoztatáspolitikának, a munkanélküliek segélyezésének az alapja elszívta, elvonta a pénzt az aktív foglalkoztatáspolitikától. Ennek a dolognak azonban csak az egyik f ele igaz. Kétségtelen – és ezt tudhatjuk az előttünk fekvő, vitában lévő fogalalkoztatási törvény módosításából is – , hogy a Szolidaritási Alap csakugyan roskadozik a ránehezedő súly alatt. Ami a Foglalkoztatási Alapot illeti, erre vonatkozólag azonban már más a helyzet. Hogy pontosan mi, azt három szomorú vagy talán nem túlzás azt mondani, hogy megdöbbentő számnak az idézésével tudnám illusztrálni. Az egyik az, hogy a Foglalkoztatási Alap, amelyik az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket van hivatva, va gy lett volna, vagy volna hivatva finanszírozni – tehát átképzést, korengedményes nyugdíjaztatást, részmunkaidős foglalkoztatást, munkahelyek fenntartásához való hozzájárulást és más aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket – , nos erre az 1991es költségve tés 12,6 milliárd forintnyi összeget tartalmazott. Az idő előrehaladott voltára tekintettel engedjék meg, hogy mellőzzem azokat a számításokat, amelyeket itt magamnak elkészítettem, hogy mire elég, vagy pontosabban mire nem elég, vagy nem lett volna elég e z az alap, tekintetbe véve a munkanélkülieknek a számát. De még ennél is meghökkentőbb, hogy ebből a 12,6 milliárdos alapból is 1,6 milliárd forint voltaképpen a Szolidaritási Alapot finanszírozza olyanformán, hogy a költségvetési intézményeknek a Szolidar itási Alaphoz való hozzájárulását, járulékát fedezi 1,6 milliárd forint. Tehát voltaképpen ennyivel kisebb az alap, hogyha levonjuk – én nem vagyok olyan jó fejszámoló, mint itt sokan, egy kicsit gondolkodom – , a 12,6 milliárdból marad 11 milliárd durván. Most jön a harmadik szám, amelyik még megdöbbentőbb. Az, hogy ebből az alapból 1,9 milliárd forintot nem használtak föl. Vajon nem volt szükség erre az 1,9 milliárd forintra, ezért nem használták föl? Hát ezt ugye nem hihetjük. Itt valamilyen más problémán ak kell lenni. Hogy pontosan micsodának? Talán intézményi vagy jogi akadályai volnának vagy lettek volna ezen alap felhasználásának? Ide idézek egy személyes jellegű emlékemet. Nagyon sajnálom, hogy Schamschula államtitkár úr nincs itt, mert éppen ő a mási k szereplője a történetnek. Egy televíziós szereplésben vitatkoztunk róla, hogy a foglalkoztatáspolitikának mi volna az igazi megoldása. Én azt hittem csak, hogy vitatkozunk. Kifejtettem, hogy szerintem az aktív oldalát kell a foglalkoztatáspolitikának elő térbe helyezni, és csak ez lehet hosszú távon a megoldás. Kiderült, hogy egyetértünk ebben a dologban. Most hogyha ezt az egyetértést összehasonlítom azokkal a számokkal, amiket itt elmondtam, akkor nem tudom, hogy maradhatott majdnem 2 milliárd forint az aktív foglalkoztatáspolitika amúgy is igen kevésre vett és más célokra felhasznált összegekkel még csökkentett összegéből. Hát ugye tűnődhetnénk ezen a dolgon, hogy vajon a munkaügyi kormányzatnak ilyen kicsiny befolyása van a foglalkoztatási színvonalra, vagy – félek felvetni, hogy – talán nem is úgy van, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikát tekinti a munkaügyi kormányzat igazán fontosnak. Ha most megnézzük az 1992es költségvetési előirányzatokat, akkor hajlunk arra, hogy ezt a második értelmezést fogadj uk el, vagy legalábbis én hajlok rá. 13,5 milliárd forintot irányzott elő a költségvetés az aktív foglalkoztatáspolitikára egy olyan helyzetben, amikor feltehető, hogy a munkanélküliek száma – amelynek alapján az idei Foglalkoztatási Alapot megállapították –
