Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince):
262 voltam ezen a rezidencián, mert engem nem hívott meg a nagykövet úr még a rezidenciára. Biztos nagyon kellemes helyen van. De fölvetném azt a kér dést, hogy most, amikor az ország vergődik, most, amikor számtalan feladatunknak nem tudunk eleget tenni, akkor szükség volte egy ilyen költséges, drága rezidencia megvásárlására Párizsban? Ugyanez vonatkozik a San Joséban megvásárolt rezidenciára – és so rolhatnánk a további rezidenciákat. Hosszú távon természetesen elfogadhatónak tartom a magam részéről, hogy saját rezidenciákra rendezkedjünk be. Költség – haszon elemzésben kimutatható, hogy ez hosszú távon szerencsés, de nem biztos, hogy a Magyar Köztársas ágnak az Egyesült Államok nagyköveti rezidenciáival kell versengenie; talán megteszi, ha a velünk azonos vagy nálunk csak egy kicsit gazdagabb országok rezidenciáival lehet összehasonlítani a mi rezidenciáinkat. Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy most e gy kicsit más területre térjek, de olyan területre, amely szorosan összefügg az előbbiekkel: a kereskedelmi képviseletek területére. Őszinte örömömre szolgált, hogy Ungár Klára képviselő asszony már az előbbiekben érintette ezt a területet; tulajdonképpen abban a szellemben érintette, ahogyan azt szükséges és helyes a magyar Parlamentben, és ezért csak gratulálni kívánok neki – nem tudom, hogy jelen vane a teremben. De engedjék meg, hogy néhány gondolattal kiegészítsem a mondandóját. Teljesen nyilvánvaló m indannyiunk számára, hogy a kereskedelmi kirendeltségek a Kádárrendszernek olyan intézményei, amelyek sajnos oltalmat találtak az új Kádárrendszerben is. Itt nem másról van szó, mint az állami kereskedelmű országoknak arról az intézménytípusáról, amely a z államilag irányított, monopolizált kereskedelmet volt hivatva szolgálni. Ha önök áttekintik azt, hogy mely országok tartanak fenn központi, államilag fenntartott kereskedelmi kirendeltségeket, döbbenten fogják látni, hogy nem abban az előkelő társaságban találják hazánkat, ahova tartozni szeretnénk: nem az Európai Közösség tagállamai sorában, hanem olyan országokéban, ahová eddig tartoztunk, és ahonnan mi ki szeretnénk szabadulni. Azok a nagyon pozitív folyamatok, amelyek a magyar gazdaságban beindultak, azok a változások, amelyeknek itt mindannyian protagonistái vagyunk és előmozdítói ebben a Parlamentben, azok megkövetelik, hogy stratégiailag gondoljuk át az állami kereskedelmi kirendeltségek jövőbeli sorsát és helyzetét. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez je len formájában tarthatatlan, köztársaságunkra nézve hátrányos, presztízsét rontja, és a teljesítménye, a hatékonysága bizony igen alacsony. Ugyanakkor nem kétséges, hogy az államnak, a köztársaságnak vannak a kereskedelmi érdekekkel összefüggő feladatai, o lyan feladatai, amelyeket az adófizető állampolgárok pénzéből kell ellátniuk. Ezt senki nem vonja kétségbe, sőt azt kérjük, azt kívánjuk mindannyian, hogy ennek minél hamarabb a feltételeit teremtsük meg, közösen és együttes erővel. Mire gondolok itt? Telj esen nyilvánvaló, hogy az államnak feladata van a kereskedelemszervezés területén, feladata van a kereskedelmi imageépítésben, feladata van az információk kétoldalú áramoltatásában, beszerzésében és átadásában, és feladata van a kereskedelmi szerződések, egyezmények megkötésében, előkészítésében. Ez az a tevékenység, amellyel mindannyian, valamennyien egyetértünk, s ez az, amelyet valóban érdemes és célszerű minél gyorsabban, minél hamarabb az egységes külképviseleti rendszer egészén belül elhelyezni és ki alakítani. Ez tehát annyit jelent – ahogyan Ungár Klára mondta: kereskedelmi attasé, én magam a kereskedelmi tanácsos kifejezést használnám – , kereskedelmi tanácsosok kinevezésére van szükség azokból a gyakorlott és tehetséges külkereskedőkből, korábban is a terepen lévő, általam is megismert, igen rátermett emberekből, akiket a köztársaság alkalmazni tud, és akik ezeket a célokat teljesíteni tudják. Ugyanakkor a kereskedelmi kirendeltségek idáig egy másik feladatkörben is mozogtak – jelesen az üzletkötés t erületén is ténykedtek. Igaz ugyan, hogy bár volt ilyen feladatuk. ELNÖK (Vörös Vince) :
