Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - HORVÁTH LAJOS (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince): - SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
260 Amint azt önök tudják, 1989ben a külügy állományában 1573an voltak, 1990ben ez még növekedett is 1597re, majd némi csekély, de örvendetes csökkenés következett be az idei év májusában, amikor erről egy jelentést kaptunk, ekkor 1557 főben jelölték meg a külügyi állományt. Amikor ez a jelentés elénk került, akkor én a bizottságban szóvá tettem, hogy bizony, mi koráb ban úgy tudtuk, hogy nagyon sok felesleges ember, nagyon sok képzetlen ember és különösen sok olyan ember van, akiknek a megbízatása egészen más, nem diplomáciai feladatokra szól, és ezekre az emberekre feltehetően az új demokráciának nem lesz szüksége. Eg yébként is ésszerűsítések sorozata előtt állunk, amelyet valamennyien támogatunk, máris soknak ítéltem ezt az 1557es számot. Most azonban meglepődve tapasztalom, hogy 1668 fővel számol a Külügyminisztérium. Ez a magyar állampolgárságú állomány, ehhez még jön 310 fő külföldi állampolgár, tehát mintegy 110 fővel többen lesznek a Külügyminisztérium állományában az elkövetkezendő évben, mint amennyien jelenleg vannak. Találgatásokra vagyunk kénytelenek hagyatkozni, hogy mi indokolja ezt a növekedést. Én megkoc káztathatnám, hogy csak nem arról van szó, hogy az elküldött szakemberek helyébe, annak a néhány külügyi vezetőnek a helyére 110 embert kell felvenni, mert csak ők tudják pótolni a munkáját? Remélem, hogy nem erről van szó, hanem valamilyen más, alapvető o ka lehet ennek a változtatásnak. Ezt a kérdést én fel is tettem, meg is kérdeztem a külügyi bizottságban, természetesen semmilyen választ nem kaptam rá. Az számomra nem megnyugtató válasz, hogy új diplomáciai képviseletek nyílnak, hiszen azok a képviselete k átcsoportosítással is nyugodtan működtethetők lennének. De térjünk rá a nagykövetségek számára is, ami nem csupán a látszámmal függ össze, hanem a kiadások tetemes mennyiségével is. Azt hiszem, hogy akár a külügyekben nem is nagyon járatos magyar újságol vasó állampolgár, főleg öntudatos adófizető állampolgár ha végignézi a külképviseleteink listáját, végignézi a több mint 70 nagykövetség listáját, akkor arra a következtetésre fog jutni, hogy bizony jónéhány olyan nagykövetség van, amelynek az indokoltsága erősen kétségbe vonható. Én anélkül, hogy a diplomácia illemszabályait megszegném, és nevén nevezném ezeket a követségeket, csak összességében szeretnék utalni arra, hogy minden különösebb veszteség nélkül 8 nagykövetségünk működése felfüggeszthető vagy m egszüntethető lenne nagyon rövid határidőn belül. Nem kívánom felsorolni a 8 nagykövetséget, hiszen ez okozhatna diplomáciai bonyodalmakat, csak jelzem, hogy az ezekre előirányzott központi költségkeret 113 millió forint, ez tehát nem tartalmazza az ott do lgozó helyi, illetve magyarországi alkalmazottak bérköltségeit, márpedig tudomásul kell vennünk, és ez érthető is, hogy a külföldön dolgozók bérköltsége lényegesen magasabb a hazaiaknál. Közel száz alkalmazottról van szó, tehát ez még jelentősen növelné is a 113 millió forintos, egyéb úton megtakarítható költséget. Nem is kívánok arról beszélni, hogy néhány követség épülete eladható, belátható időn belül nincs szükség ott magyar érdekek képviseletére, hiszen a Magyar Köztársaság nem világbirodalom, nincs gy armati múltja, nem kötelezi semmi arra, hogy a harmadik világ olyan országaiban tartson fenn nagykövetségeket, ahol a nagykövetség egyetlen indoka valamikor egy ideológiai barátságból származott és keletkezett, ideológiai okok indokolták akkor a létrehozás át. Ma sajnos sem a kereskedelmi forgalom, sem az ott élő magyar állampolgárok száma semmiféle indokoltságot nem biztosít e nagykövetségeknek. Mondtam, hogy nem fogok példákat említeni, egyvalamit azonban említenék, mert ez "pars pro toto", cseppben a teng erként mutatja azt, ami itt folyik, ezen a téren, azt a pazarlást, az adófizető állampolgárok pénzének azt a tékozlását, amelyet mi, ellenzéki képviselők nem tűrhetünk és szóvá kell, hogy tegyünk. Nem másról van szó, tisztelt hölgyeim és uraim, mint a Cost a Ricai nagykövetség megnyitásáról. Önök jól tudják azt, hogy Managuában teljesen helyesen és az ellenzék által
