Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP)
246 1991ben – tehát a most befejeződő évben – a Külügyminisztérium terve 5,3 milliárd forintos kiadással számolt, és úgy tűnik, hogy az év végére a tényleges kiadás megközelíti majd a 8 milliárd forintot, tehát körülbelül 2,6 milliárddal lesz nagyobb a tervezettnél. Ez egy durván 50%os különbség. Ugyanakkor meg kell mondani, hogy az állami támogatás, amit a külügy igényel, nem fog változni nagy való színűséggel: marad 4,9 milliárd forint annak köszönhetően, hogy részben maradványokból sikerült fedezni – korábban megmaradt összegekből sikerült fedezni – ezt a különbséget, illetve a növekedést kompenzálta részben a vízumbevétel, amely a jugoszláviai har cok miatt Magyarországon át, kerülő útra kényszerített török vendégmunkások és turisták vízumainak bevételéből adódott. Ez persze nem a Külügyminisztérium érdeme, hogy Jugoszláviában így alakult a helyzet. 1992ben a Külügyminisztérium 8,4 milliárd forinto s kiadással számol, vagyis fél milliárd forinttal kívánja növelni a kiadásokat, és ennek megfelelően a támogatást is nagyobb összegben határozza meg: 5,2 milliárd forint állami támogatással számol. Ehhez azonban számításba veszi továbbra is a Magyarországo n átutazni kényszerülő törökök vízumbevételeit, tehát azt feltételezi, hogy 1992ben Jugoszláviában mindvégig olyan állapotok lesznek, hogy a törökök inkább egy kerülő utat választanak. A külügyi bizottság mai vitájában is kiderült, hogy igen ingatag lábon áll ez az érvelés, mert komolyan a Külügyminisztérium sem számol azzal, hogy a háborús cselekmények Jugoszláviában egész 1992ben végig fognak tartani. Arra a kérdésre, hogy: és mi lesz akkor, ha Jugoszláviában – annyiunk reménye szerint – végü l is megoldódik a konfliktus, és béke lesz? – hát, arra csak olyan választ kaptunk, hogy: hát, reméljük, akkor valami más vízumbevételből sikerül ezt az 1 milliárd 200 millió forintot pótolni. Az persze hozzátartozik a képhez, hogy Magyarországnak tudomáso m szerint már egyetlen európai országgal sincs vízumkényszere, tehát hogy honnan fog ez a több mint 1 milliárd forint bejönni, milyen irányból fognak turisták érkezni, vagy milyen más helyi konfliktusok fognak kerülő utakra kényszeríteni turistákat vagy má sokat – hát, erre nem is merek gondolni. A külügyminisztériumi kiadásnak vannak állandó, illetve nem befolyásolható tényezői – ilyenek a nemzetközi szervezetekben a tagdíjak. Senki nem gondolja komolyan, hogy az ENSZben bárhol csökkenteni lehetne a tagdíj at, vagy egyszerűen azt mondhatnánk, hogy Magyarország most nincs abban a helyzetben, hogy tagdíjat tud fizetni. Vagy ami a külügyi munka velejárója: a távközlési kapcsolatok vagy a közlekedésnek a költségei – hát, enélkül nincsenek nemzetközi kapcsolatok. De egy ilyen – a Külügy által befolyásolni nem tudott – tényező az, ha leértékelik a forintot, hiszen az illetmények jelentős része valutában kerül kifizetésre. Így egyegy forintleértékelés elég komoly érvágást jelent a Külügyminisztériumnak. A legutóbbi – 5,6 vagy 5,8%os – forintleértékelés például a valutában kifizetett illetményeknél kürülbelül 400 millió vagy annál valamivel több kiadásnövekedést jelentett. Ez ellen a Külügyminisztérium sajnos nem tud védekezni, tehát ez is egy olyan kiadás, amivel s zámolni kell, amire nincs befolyása. Nincs befolyása bizonyos külföldi kiadásokra sem: a bérleti díjak növekedésére vagy a külföldi alkalmazottak bérének a növekedésére; ezeket tudomásul kell venni. És hát, akkor még nem is említettem, csak félve teszem ho zzá: de hát, a Külügyminisztérium dolgozói is – dolgozzanak akár belföldön, akár külföldön – joggal számíthatnak bizonyos szerény illetménykorrekciókra is időnként. A külföldön élők is az ottani megélhetési költségek növekedése miatt – a hazaiakról meg, az t hiszem, nem kell külön indokolni. Kétségtelen az is, hogy a nemzetközi helyzet új fejleményei új feladatokat rónak a külpolitikára: több kontaktus válhat szükségessé, és több külképviselet nyitása is indokolttá válhat. Ezek teljesen természetes növekedés t jelentenek. Mit lehet akkor viszont tenni, ha ennyi az a tényező, amire a Külügyminisztériumnak tulajdonképpen nincs befolyása, vagy amit nem célszerű mérsékelni? Hát, mindenekelőtt lehet helyzetünkkel, lehetőségeinkkel és szükségleteinkkel pontosan arán yos külpolitikát folytatni, gondosan mérlegelve azt, hogy az országnak mire van lehetősége és mire van
