Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 16. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - A bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - HACK PÉTER, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság titkára:
25 Ez tehát a másik és talán fontosabb indok, amely automatikusan ennek a törvénynek a módosítását igényli. Kérem, hogy a tulajdo nképpen vita nélkül – egy módosító indítvánnyal – elfogadásra ajánlott törvényt szíveskedjenek elfogadni. A Kormány egyetért azzal a módosító indítvánnyal, amelyet Hack Péter képviselő úr nyújtott be, és amely az előbb már említett kiváló munkavégzéssel ka pcsolatos soron kívüli előléptetés lehetőségét nem a vezetői mérlegelésre, hanem kollégiumi döntésre bízza. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Gyér taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Hack Péter mint az alkotmányügyi bizottság e lőadója. Felszólaló: Dr. Hack Péter, az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság titkára HACK PÉTER, DR. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság titkára: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a kivételes helyzetben van ma az Országgyűlés, hogy olyan törvényt tárgyal, amelyben a Ház valamennyi oldalán egyetértés mutatkozott meg. Ez kifejeződött abban, hogy valamennyi párt megszavazta ennek a törvényjavaslatnak a soron kívüli, kivételes eljárásban történő tárgyalását, és megmut atkozott abban is, hogy az alkotmányügyi bizottság ülésén is mind a módosító indítványt, mind a törvényjavaslat egészét a bizottság valamennyi tagja egyhangúlag támogatta. Ezért, lerövidítendő a tárgyalási időt – mivel a módosító javaslatomat a Kormány és a kormánypárti képviselők is támogatták – , egyben a képviselőcsoportunk nevében is elmondom a hozzászólásomat, és ígérem, hogy a szünetig a szavazásra is sor kerülhet. A törvényjavaslat, amely egy egy évvel ezelőtt meghozott törvényt kíván módosítani, egy olyan kérdésben nyújt – meglehetősen korlátozott hatásfokú, de azért nem jelentéktelen – orvoslást, amely kérdésről az alkotmányügyi bizottság már a költségvetési irányelvek vitájánál is kifejezte egyhangú véleményét. Ez a kérdés: az ítélkezés színvonala, a bíróságok ítélkező tevékenységének színvonala, ehhez a költségvetési támogatás biztosítása. Valamennyien az alkotmányügyi bizottságban egyetértettünk abban, hogy a bíróságok munkájának színvonala kívánnivalókat hagy maga után, és ez elsősorban nem az ott dolgozók miatt van így, hanem amiatt, hogy a költségvetés nem kellő mértékben értékeli ennek a munkának a fontosságát, illetőleg értékelte ezt a múltban. Úgy látjuk, hogy egy stabil piacgazdaság felépítésének két alappillére van: a magántulajdon tisztelet ben tartása és a szerződések tiszteletben tartása. A szerződési fegyelemhez viszont elengedhetetlenül szükséges az, hogy a szerződő felek tisztában legyenek azzal, hogy bármely szerződésszegés esetén az így számukra keletkező károkat nem hosszas pereskedés sel tudják csak visszaszerezni, hanem viszonylag rövid időn belül, stabil ítélkezési gyakorlattal működő bíróságok azok, amelyek ezeket a jogvitákat – az állampolgárok közötti, jogi személyek közötti jogvitákat, az állampolgárok és az állam, az állampolgár ok és a vállalatok közötti jogvitákat – elbírálják. Sajnos, ez a helyzet még nem alakult ki, és azt is látnunk kell, hogy nagy veszélyek vannak ezen a területen. Békesi képviselő úr a költségvetési vitában egészen más vonatkozásban hivatkozott arra, hogy v an a társadalmunkban egy veszélyforrás, hogy az ország táradalmi rétegződése egy délamerikanizálódási folyamaton fog keresztülmenni. Én azt hiszem, hogy az igazságszolgálatás vonatkozásában is ez a veszély fennáll, és ennek a veszélynek az elkerülése érdek ében a Háznak intézkedéseket kell tennie. Fennáll az a veszély, hogy a rosszul fizetett, rossz technikai körülmények között működő bíróságok nem tudják elvégezni a feladatukat, az igazságszolgáltatásban egy olyan káoszhelyzet keletkezik, amely a jogbiztons ágot alapjaiban "ringatja" meg, az ügyek, a viták nem az igazságszolgáltatás rendes medrében, hanem a korrupció különböző csatornáin rendeződnek. Ennek a veszélynek a kiküszöbölését is szolgálja az, hogy az igazságszolgáltatásban tevékenykedőket – a bíráka t, az ügyészeket – az egyéb, úgymond, közalkalmazottaknál vagy
