Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
236 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az igazságügyi költségvetés néhány kérdésével szeretnék foglalkozni. A Szabad Demokraták Szövetsége szerint is a jogállamiság megteremtése a demokra tizálás egyik legfontosabb összetevője. Jogállamiságról beszélni viszont önmagában, törvények meghozásával nem lehet, a jogállamisághoz mindenképpen szükség van arra, hogy megfelelő személyi összetételű igazságszolgáltatás álljon ehhez rendelkezésre, és en nek a megfelelő anyagi feltételei is biztosítva legyenek. Ebben a körben észrevételeznem kell, hogy a tegnapi vitában elhangzott egy olyan állítás, amely szerint a bírák fizetésemelését az SZDSZ megkérdőjelezte volna. Ezt kénytelenek vagyunk visszautasítan i. Az igazságszolgáltatást ezen a területen is támogattuk, és a fizetésrendezést megszavaztuk. A tegnapi vita során örömmel hallottam ugyanakkor Salamon László képviselőtársam felszólalásában azt az általam korábban elmondott érvet, amely most már kormányp árti oldalról is megerősíti azt az összefüggést, hogy az igazságszolgáltatás nem az adófizetők pénzéből él. A költségvetés összeállítása során az igazságszolgáltatás bevételi oldalán nem szerepelnek ugyanis az illetékbevételek. Egészen egyszerűen azért, me rt erről semmiféle felmérés nem készült, az illetékbevételeket csak az eladási oldalon tartották nyilván, ott nem, hogy milyen célra fordították ezeket. A tavalyi költségvetési vitában az alkotmányügyi bizottságban hí vtam fel erre a figyelmet. Azóta felmérés készült erről a minisztérium részéről, és teljes mértékben igazolta azt az állításunkat, hogy az illetékbevételek fedezik ezeket a költségvetési kiadásokat. Ez azért rendkívül fontos, mivel az illetékek igazodnak – többékevésbé arányosan – az igazságügyi szolgáltatásokhoz, a perek számához, a cégbírósági eljárásokhoz, tehát azokhoz az igazságügyi tevékenységekhez, amelyekért az állampolgárok külön fizetnek. Az igazságszolgáltatást ezért az állampolgárok saját maguk a saját befizetéseikből tartják el, és nem szorul az adófizetők pénzének az elvonására. Ebben az összefüggésben Salamon László tegnap arra hivatkozott, hogy az igazságszolgáltatási költségvetés megnyugtatóan rendezi a várható problémákat. Nos, én közel se m vagyok ennyire nyugodt ebben a kérdésben, ahogy képviselőtársam tegnap említette. A költségvetési törvény indokolásában ugyanis olyan feladatbővülést jelez az Igazságügyi Minisztérium, amelyre megfelelő költségvetési kiadásokat nem terveztek. Ezek közül csak említem a csődeljárásokkal kapcsolatos további kiadásokat. Gondolok arra, hogy a gazdasági bíróságok ügyforgalma rendkívüli mértékben megnőtt, és egyre kevésbé képesek ellátni a feladataikat, gondolok arra, hogy már tavaly is végül is pénzhiány miatt nem sikerült igazában megvalósítani a közigazgatási bíróságok létrehozását, és csak egy közbülső megoldást sikerült tavaly megvalósítani. Sokkal komolyabb gond van azonban az elkövetkező évben, amelyet a Kormány a következőkben intéz el: az új feladatok kö zül kiemelendő a munkatörvénykönyv módosításával kapcsolatos bírósági többletfeladat. Ennek pénzügyi kihatását prognosztizálni most még nem lehet. Sajnos, rákérdeztem, hogy a prognosztizáláson túlmenően egyáltalában valamiféle költségkihatással számoltake ennél a többletfeladatnál, és az alkotmányügyi bizottságban kénytelen voltam azt a választ tudomásul venni, hogy egyszerűen nem. Ez magyarul azt jelenti, hogy az igazságügyi érdekeken messze túlmenő gond jelentkezhet az elkövetkező évben, méghozzá a Munka Törvénykönyve előterjesztésével összefüggésben. Nem vagyok meggyőződve, hogy ezeket a többletfeladatokat valóban nem lehetett volna prognosztizálni. Köztudott, hogy a Munka Törvénykönyve meg kívánja szüntetni a munkaügyi döntőbizottságokat. A munkaügyi dö ntőbizottságok eljárásait föl lehetett volna mérni. Föl lehetett volna mérni azt, hogy hozzávetőlegesen hány munkaórával várható a munkaügyi bíróságoknak eddig is a teljesítőképesség határán lévő leterhelése, föl lehetett volna mérni azt, hogy mennyi ülnök i
