Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 21. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - Határozathozatal a büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
1282 mégsem tudjuk ezt a törvé nyjavaslatot, és talán a leglényegesebb mondanivalóm a törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy mi annak örülnénk, ha nem egy ilyen – tulajdonképpen eléggé apró – módosításról kellene most itt vitatkozni, hanem elkészült volna már az agrárpiaci rendtartás, és akkor egy lényeges konstrukciós átalakítást lehetne ezen a törvényen eszközölni. Tudniillik a törvényben előírt mezőgazdasági minimálárak – mint olyanok – nem a legszerencsésebb intézményt alkotják. Miről is van itt szó? Hát, arról, hogyha ilyen minimá lis árak vannak előírva, akkor a vásárló egyszerűen megteheti, és természetesen meg is teszi azt, hogy bizonyos mennyiségen fölül nem vásárol föl, és akkor a termelő nyakán marad az áru, ami elég szerencsétlen dolog. Ehhez képest korszerűbb és számos külfö ldi országban gyakorolt eljárás az, amikor védőárat vagy küszöbárat határoznak meg. Ez a küszöbár nem a vásárlót kötelezi, hanem az államot kötelezi arra, hogyha az ár az alá akar süllyedni, akkor intervenciós vásárlásokkal be kell avatkoznia. Ez az, ami m egfelel a termelő érdekeinek, sokkal inkább mint a minimálár, ami – mint mondtam az előbb – bizonyos veszélyekkel jár, és ez felel meg végső soron a fogyasztók érdekeinek is, mert akkor termelési biztonság keletkezik, ami hosszabb távon nyilván kedvezően b efolyásolja a fogyasztó szempontjából is az árakat. Tehát ez a fő problémánk ezzel a törvényjavaslattal. Na most, azért még néhány dologra itt rá szeretnék mutatni. Talán egy pozitívumával kezdeném a törvényjavaslatnak, ez pedig a közszolgálati rádió és te levizió műsorszórási díjának a rögzítése. Amikor a Parlament meghozta ezt a törvényt 1990 nyarán, akkor ez a bizonyos díj liberalizálásra került. Tulajdonképpen a képviselők nem is nagyon realizálták, hogy ez a díj liberalizálásra került, miután ez a törvé ny csak azokat az árakat és díjakat sorolja föl, amelyek nincsenek liberalizálva, és az embernek nem jut hirtelen eszébe, hogy akkor most mi is az, ami nincs benne, mert az túl sok ahhoz. Ez egy elég szerencsétlen liberalizálás volt. Ugye, ez egy abszolút monopolizált kapcsolat – én nem is mondanám ezt piacnak – , ahol ugyanis van egy közszolgálati rádió meg egy közszolgálati televizió, és akkor az megalkuszik a Műsorszóró Vállalattal arról, hogy mennyiért sugározza a műsorát. Hát, itt az alku föltételei, a szabadáralakulás föltételei a legcsekélyebb mértékben sem állnak rendelkezésre. Mindkét oldalon monopóliumok vannak. Ez a piaci alku természetszerűleg csakis azzal a következménnyel járhatott, hogy az érintett intézmények a Kormányhoz és a Parlamenthez já rtak kérni ezeket a szerveket arra, hogy: ugyan, avatkozzanak már be annak érdekében, hogy a másiknak az igényei ne legyenek olyan túlságosan nagyok, illetve az anyagi áldozatkészsége legyen egy kicsit nagyobb. Tehát nagyon helyes, hogy ezt a szerencsétlen liberalizálást most a Parlament megszünteti. Nyilvánvaló, hogy ezen a területen, ahol monopóliumok vannak, ott az árakat szabályozni kell. A Szabad Demokraták Szövetsége általában helyesli az árak liberalizálását, de ezen a területen ez nyilvánvalóan nem volt gyakorolható. Ugyanakkor viszont azt tapasztaljuk, hogy most valami hasonló, mint ennek a műsorszórásnak a szabadára, látszik bekerülni a törvénybe; tudniillik azzal, hogy kikerül az energetikai szén árának a szabályozása a törvényből. Kérem, az energ etikai szénnek, én nem hiszem, hogy komolyan lehetne állítani, hogy piaca van Magyarországon. Ilyen szenet alig lehet importálni, és ennek megfelelően itt kis számú vevő, kis számú eladó áll szemben egymással a piacon. Nos, az nekünk nagyon határozott megg yőződésünk, hogy a magyar szénbányászat leépítése, valamifajta teljes leépítése elképzelhetetlen. Ez különféle gondokat jelentene, egyebek között nagyon komoly foglalkoztatási gondokat, méghozzá bizonyos régiókban, ahol tehát nem segít az, hogy másutt eset leg kedvezőbb foglalkoztatási lehetőségek vannak. Emellett azt is figyelembe kell itt venni, hogy Magyarország amúgy is rendkívül erősen importfüggő energia tekintetében: az atomenergetika alapanyagait importáljuk, olajat importálunk, áramot is importálunk . Ezt a függőséget tovább növelni nem lehet. Tehát itt célszerű egy szénbányászatfönntartási politikát folytatni, és vállalni kell természetszerűleg ennek a következményeit.
