Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 20. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
1222 előterjesztések vag y semmittevés ellen. Fel kell lépnie, mert a társadalom egészét fenyegeti mind a nyugdíjrendszer, mind a társadalombiztosítási rendszerünkben az a szakmaiatlan – és én már sokféleképpen jellemeztem, újabbal nem kívánom fokozni – munka, ami ettől a tárcától elénk kerül. Meggyőződésem, hogy a mostani előterjesztés mintegy két, két és fél százalékos járulékkulcsnövelésnek felel meg. Természetesen én sem tudom pontosan modellezni, ezért modellszámításokat végeztünk. De ha még egy kuriózumot képviselőtársaim me g tudnak hallgatni, akkor elmondanám, hogy az előző napirendi pontban nem fogadtuk el, nem zártuk le – bár a tervekben benne volt, és én reméltem, mert szakmailag érdekesebb lett volna, ha lezártuk volna – a társadalombiztosítási alap 1992es költségvetésé nek általános vitáját. Az ugyanis nem tartalmazza a bevételi oldalon azoknak a bevételeknek a tervezését, amelyek a most megbízásos jogviszonyra, az adózott eredmény terhére történő kifizetések járulékkötelessé tételéből következnének. Nem utalnak rá, nem számolnak vele. A két íróasztal sem tudott összedolgozni, s a költségvetés egyik oldala be sem tette a bevételi számításaiba, a másik meg természetesen – élve hatósági jogaival vagy akármivel – kiterjesztette. Szeretném hangsúlyozni, hogy a társadalombizto sításnak sajátos biztosítási rendszere van a világon mindenhol. Igenis, meg kell valósítani az úgynevezett szolidaritási elvet is, bár igen korlátozott mértékben. De amikor a szolidaritási elvet a társadalombiztosítás nyújtja, akkor mindenhol a világon enn ek az a szakmai háttere, hogy a költségvetésből kell finanszírozni a társadalombiztosítás azon juttatásait, amelyeket szolidaritási elven nyújt. Ennek ez a szakmai háttere, ezt így kellene mindenképpen megvalósítani. Érdekes felvetés lesz majd, az előterje sztésünkben már szerepel, hogy a 44%os társadalombiztosítási járulék egyébként 24,5% nyugdíjbiztosításra, 19,5% százalék egészségbiztosításra oszlik meg. Azt csak felvetem, hogy az én információim szerint nincs köze ennek a két számnak ahhoz, hogy a valós ágban milyen arányban történik az összegek felhasználása. De ha elfogadnánk ezt a két határszámot, érdekes lesz a jogi értelmezése annak, hogy azért, mert a munkáltató nem bontja meg saját magánál erre a két alapra, attól még, ha a törvény tartalmazza, hog y ennek a 44%nak 24,5% százaléka nyugdíjbiztosítás alapját szolgálja, akkor hogy kell értelmezni majd azt a pontot, amely azt mondja, hogy a szolgáltatásnál az egyébként nyugdíjjárulékköteles jövedelmekkel alapul véve. Ez tudniillik nem más, mint nyugdíj járulék. Én azt hiszem, hogy ezzel a hozzászólásom befejeztem. Az elmondottakat – amennyire lehetséges volt – törvénymódosítási javaslatokban beterjesztettem. Tisztelettel kérem a tisztelt Házat, tekintse meg, gondolja át, és valahol szabjon feladatot anna k, hogy biztosítási elvre megyünke; maximáljuke a jövedelmeket, a kötelező biztosítást; azok után veszünke el biztosítást, ami után szolgáltatást is adunke. Ha ezeket az alapelveket alkalmazni akarjuk, akkor kérem, hogy a módosító indítványokat támogas sák. Egyetlen előttem korábban elhangzott dologra szeretnék reagálni: a kezdő vállalkozásokat társadalombiztosítási oldalról kelle támogatni? Magam sem vagyok benne biztos, hogy a kezdő vállalkozásokat a biztosítási formában – úgy ahogy az előbb elmondtam – a társadalombiztosításban kell támogatni. De a két elv, a bizottsági gondolkodás, amely a bizottság javaslataként vagy gondolataként vetődött fel, mielőtt a bizottság meghozza a szigorú javaslatát és döntését, hogy a kezdő vállakozásoknál nem ezt az elv et kell alkalmazni, én tisztelettel kérem a bizottságot, hogy együtt hozza meg azt a döntését is, hogy a kezdő vállalkozóktól is csak olyan jövedelmek után fog biztosítást elfogadni és biztosítási járulékot elvárni, ami után szolgáltatást kap, mert a kettő csak együtt működik. Tehát ha nem kívánjuk preferálni a másik oldalról, akkor ténylegesen olyan járulékot vonjunk el, ami után szolgáltatást adunk, mert az viszont állítható, hogy egy kezdő vállalkozásra nem terhelhetők rá olyan típusú elvonások, amelyek után egyébként számára szolgáltatás nem jár.
