Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 20. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GREZSA FERENC, DR. a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
1216 Tizedszer. Csodálkozunk azon az elszánt és magabiztos magatartáson, amivel a Kormány a módosított és pontosított törvénytervezetet – annak hibáival együtt – újra előterjesztette. Miről van szó részleteiben? Azért nem java soljuk, hogy vonja vissza a Kormány ezt a törvénytervezetet, mert azt látjuk, hogy a pontosított törvénytervezet rosszabb és előnytelenebb az érintettek számára, mint a korábbi volt. Ha ennyi idő alatt nem sikerült egy pontosított és használható változatot csinálni, akkor nem reménykedhetünk abban, hogy a harmadik változat ennél jobb lesz. A szocialista frakció tehát – bár nem látja esélyét annak, hogy egy jó társadalombiztosítási törvényt fogunk tudni csinálni, mégis – tárgyalásra javasolja ezt a törvényte rvezetet, mert az ellátottaknak valóban szüksége van ezekre a rendelkezésekre. Mint említettem, sajnáljuk, hogy a jogalkotók és a Kormány egy kivételes lehetőséget mulasztottak el. A társadalombiztosítási IIes törvény ugyanis tizenhét évvel ezelőtt szület ett. Elsősorban akkor a munkaviszonyban állók és a szövetkezetekben dolgozók társadalombiztosítási kötelezettségeit és jogosítványait fogalmazta meg, és kivételesnek tekintette azokat az eseteket, amikor vállalkozóról, kiskereskedőről vagy más egyéb biztos ítottról volt szó. Új társadalombiztosítási törvényt kellett volna csinálni, amelyik nem másodlagos jogviszonynak tekinti a biztosítást, amelyik nem munkaviszonyhoz kötődőnek tekinti a társadalombiztosítási szolgáltatásokat, hanem a járulékfizetéshez kötőd őnek. Ha azt mondaná ki a törvény, amit mi javasolunk, hogy biztosítás annak jár – akár nyugdíjbiztosítás, akár egészségbiztosítás – , aki társadalombiztosítási járulékot fizet, vagy aki után társadalombiztosítási járulékot fizetnek, akkor mindazok az aggod almak és ellentmondások, amelyek az egészségbiztosítással kapcsolatban eddig már felmerületek és ezután is fel fognak merülni, kiküszöbölhetők lettek volna. Ehhez azonban nem toldozgatnifoltozgatni kellett volna ezt a törvényt, hanem meg kellett volna írn i tisztességesen, újra, rendesen, elejétől végig. Ugyanis ezekkel a kiegészítésekkel nemcsak a jogszabály alkalmazója, nemcsak az állampolgár nem érti, hogy miről is szól ez a törvény, hanem meggyőződésem, hogy sok esetben az előterjesztő, a Kormány sincs tisztában azzal, hogy mire tesz számunkra javaslatot. Mint említettem, határozottan kifogásoljuk, hogy számos rendelkezése ellentétes a korábban elfogadott országgyűlési határozattal. Ellentétes például az országgyűlési határozatnak azzal a passzusával, ho gy a költségvetésnek és a nyugdíjalapnak együttesen kell fedezni a nyugdíjasok társadalombiztosítási járulékát. Ez a törvény már csak arról szól, hogy a nyugdíjalap fizesse a nyugdíjasok után az egészségbiztosítási járulékokat. Összesen 2,6 milliárd forint ot kíván adni a költségvetés a társadalombiztosításnak akkor, amikor az egészségbiztosítás 200 milliárdba kerül összesen. Tulajdonképpen tisztázatlan a biztosítási jogviszony tartalma, tisztázatlan az – mint arról már szó esett – , hogy kik a biztosítottak. Mi magunk sem látunk garanciát arra, hogy mindazok, akik eddig állampolgári jogon egészségügyi ellátást kaptak, azoknak a számára biztosított jogviszony alapján is változatlan egészségügyi ellátás fog járni. Nemcsak az érintettek köre bizonytalan, hanem a z ellátások színvonala és az ellátások mértéke is. Olyan felhatalmazásokat kap a Kormány bizonytalan tartalmú bruttó és biankó felhatalmazás révén, aminek az alapján bármikor bármilyen típusú egészségügyi szolgáltatás kizárható az ingyenes egészségügyi szo lgáltatások köréből. Mint említettem, sérelmezzük azt, hogy számtalan változás nem került be a törvénymódosításba. Alapvető gondot látunk amiatt, hogy más lesz a 10 napra járó, a vállalat, a munkáltató által kifizetett táppénz számítási alapja, és más a tá rsadalombiztosítás által fizetendő táppénzmérték. Az egyiket három hónapi kereset alapján állapítják meg, a másikat újra kell majd számolni, és miután a 10 nap már a megelőző keresetek közé fog számítani, ez a beteg ember számára mindenféleképpen hátrányos lesz. Az emberek nem fogják érteni, hogy miért lesz kevesebb egyik napról a másikra az az összeg, amit a társadalombiztosítás fizet ki a számukra, kevesebb annál, mint amit a vállalatuktól kaptak meg, holott nem új betegségük keletkezett, hanem folyamatos an kell, hogy kapják a keresetpótló ellátásaikat.
