Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 20. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A társadalombiztosítási alap 1992. évi költségvetéséről, illetőleg a társadalombiztosítási alapról rendelkező 1988. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
1207 Ezzel a filozófiai kiindulással mi is teljes mértékig egyetértünk. Az már más kérdés, hogy úgy gondoljuk, az elmúlt években nem annyira a költségvetés pumpált bele mindenféle pénzeket a társadalombiztosításba, hanem inkább fo rdítva történt a dolog, a költségvetés igyekezett ott, ahol tudta, a társadalombiztosítást különböző trükkök és fogások révén – hogy úgy mondjam – megcsapolni. Azzal azonban teljes mértékig egyetértünk, hogy a társadalombiztosítás teljes önállóságát meg ke ll teremteni, és az, hogy ez eddig az 1989ben hozott törvényi rendelkezés ellenére nem történt meg, sem nem a Parlament, sem nem a társadalombiztosítás hibája, hanem elsősorban a kormányzaté, amely mindmostanáig késlekedett a szükséges törvények benyújtás ával, a szükséges lépések megtételével, s ennek köszönhető az, hogy még mindig csak a küszöbén állunk ennek az önállóságnak a megteremtésének. És ráadásul úgy állunk a küszöbén, hogy a társadalombiztosítás pozíciója ebben a 3 évben, ami eltelt azóta, hogy létre kellett volna hozni a társadalombiztosítási önkormányzatot, igen súlyos mértékben romlott. Tehát az a veszély fenyeget, hogy mire a társadalombiztosítás a saját lábára áll, mire saját önkormányzata lesz, ez az önkormányzat féligmeddig csődhelyzetben lévő, az összeomlás szélén álló társadalombiztosítást kell majd, hogy átvegyen. Jellemző, hogy még ez a két igen fontos törvényjavaslat is, amit most tárgyalunk – tehát a társadalombiztosítás költségvetése és a társadalombiztosítási törvény módosítása – ú gy kerül megtárgyalásra, hogy a felügyelő bizottságok, amelyeknek átmenetileg az önkormányzatok létrejöttéig irányítania kéne a társadalombiztosítást, a felügyelő bizottságok még nem álltak fel, vagyis nem tudnak beleszólni ezeknek a törvényjavaslatoknak a megtárgyalásába, és így tovább erősödik az a helyzet, amely szerint kész tények elé lesz állítva először ez a bizonyos felügyelő bizottság, később pedig az ennek nyomán létrejövő, illetve a szakszervezeti választásokkal létrejövő önkormányzat. Ez a mostan i két törvény is egyébként tovább szűkíti a társadalombiztosítás mozgásterét és lehetőségét. Maga a költségvetés – erre képviselőtársaim utaltak már – , a társadalombiztosítási költségvetés tulajdonképpen elfedi azt a tényt, hogy itt az összeomlás szélén ál l a társadalombiztosítás anyagilag, amelynek az igazolására hadd hivatkozzam a társadalombiztosítási alap hitelszámlájára. Ez a hitelszámla mutatja azt, hogy egyes időpontokban a társadalombiztosítás mekkora hitelek felvételére kényszerül a költségvetés fo rgóalapjából, illetve az ezen létesített két számláról ahhoz, hogy a finanszírozási kötelezettségeinek eleget tudjon tenni. Nos, ez a hitelállomány, hogyha havonta nézzük, hogy egyes hónapokban mennyi volt a legmagasabb értéke, akkor azt látjuk, hogy ez a hitelállomány úgy változott, hogy januárban ennek a legmagasabb értéke kétmilliárd forint volt, tehát ennyi volt a legtöbb, amelyet fel kellett vennie a társadalombiztosításnak, decemberi legmagasabb értéke viszont huszonnyolcmilliárd forint volt. Ez az eg y adat, hogy januártól decemberig eljutottunk a kétmilliárdtól a huszonnyolcmilliárdig, vagyis havonta kétmilliárdos mértékű növekedéséről beszélhetünk tulajdonképpen a hiánynak, ez önmagában bizonyítja azt, hogy a társadalombiztosítás mennyire súlyos hely zetben van, amelyet bizonyos trükkökkel is csak átmenetileg lehet elfedni. Ezek közé a trükkök közé tartozik, hogy az elmúlt év utolsó napján, tehát december 31én a költségvetés átutalta a társadalombiztosításnak annak a 14,7 milliárdnak, amellyel még 199 0ből a családi pótlék megelőlegezése idejéből tartozik a társadalombiztosításnak, tehát ennek a 14,7 milliárdnak egy igen jelentős részét, 12 milliárd forintot egy összegben kifizetett. Igaz, hogy a költségvetésben is szerepel egy pont, amely szerint ezt a bizonyos 14,7 milliárdot a '91es és '92es privatizációs bevételek terhére kell a társadalombiztosításnak a költségvetés részéről megfizetni, de az, hogy ennek az összegnek egy ilyen jelentős részét az elmúlt év utolsó napján, hogy úgy mondjam, lóhalálá ban utalta át a költségvetés, egyrészt az a következménye, hogy az eredeti ütemezéstől eltérően 1992re már nem fogja megkapni a társadalombiztosítás az ez után a kölcsön
