Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 20. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP)
1188 A nagyválasztmány egyéb, a párt életét szabályozó döntés mellett a követke ző határozatot hozta: a Független Kisgazdapártnak kizárólag egy képviselőcsoportja van. A nagyválasztmány az Országgyűlésben a párt képviseletére kizárólag dr. Ugrin Emese képviselő vezette képviselőcsoportot hatalmazza fel. Ezen határozat értelmében kizár ólag ez a képviselőcsoport jogosult a Független Kisgazdapárt tagságát képviselni, annak megbízásából a pártalkotmány szellemében törvényjavaslatokat, módosításokat, stb. beterjeszteni, miután ez a csoport élvezi egyedül a tagság bizalmát. Kizárólag ez a cs oport, illetve ennek tagjai jogosultak a Független Kisgazdapárt, illetve annak tagsága nevében a sajtó és egyéb médiák előtt nyilatkozatot tenni. A Független Kisgazdapárt ezen képviselőcsoportja nyitott minden képviselő előtt, akik a Független Kisgazdapárt nak a tagjai, és akik a korábbi 45 fős képviselőcsoportnak a tagjai voltak. Miután a párt nagyválasztmánya kizárólag ezt a csoportot tekinti a Független Kisgazdapárt képviseletére jogosultnak, egyéb képviselői csoportosulás vagy csoportosulások nem viselhe tik a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt nevét, annak nevében sem vezetői, sem tagjai nem nyilatkozhatnak sem a Parlamentben, sem a médiákban, sem az ország nyilvánossága előtt. Hölgyeim és Uraim! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Sz abad György) : Köszönöm. Szólásra következik Kovács László képviselőtársunk a Magyar Szocialista Párt részéről. Napirend előtti felszólaló:Kovács László (MSZP) KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! A meglehetősen rövid téli szünet i dejére esett egy megemlékezés, amely az ott elhangzott beszédek miatt meglehetősen nagy visszhangot kavart a sajtóban és a közvéleményben. Az esemény, amelyről a Hadtörténeti Múzeumban emlékeztek meg, a szovjet csapatok 1943. január 12i voronyezsi áttörés e volt. Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a Szocialista Párt egyetért a megemlékezéssel. Egyetért azzal, hogy kegyelettel kell megőrizni valamennyi áldozat emlékét. Hangsúlyozottan áldozatokat említettem és nem hősö ket, ugyanis meggyőződésünk, hogy bár egyénenként és a történelmi összefüggésekből kiragadva hajthattak végre és nyilván hajtottak is végre hőstetteket, de egészében és összességében azok, akik ott voltak, áldozatok voltak, áldozatai egy bűnös döntésnek. N em önként mentek a Donkanyarba, hanem kényszerből. Kényszerből mentek a katonák és még inkább kényszerből mentek a munkaszolgálatosok, akik nem azért mentek oda, hogy lapáttal harcoljanak a bolsevizmus ellen, hanem azért, mert odaküldték őket, odahurcoltá k őket zsidó voltuk vagy antifasiszta meggyőződésük miatt, és akik sorait nemcsak a szovjet fegyverek tizedelték, hanem saját keretlegényeik is. Nem könnyű vitatkoznom az ott elhangzottakkal, a Hadtörténeti Múzeumban elhangzottakkal, két okból sem. Egyrész t, mert nem vagyok a kérdés avatott ismerője, nem vagyok történész. A másik ok, hogy tudomásom szerint mindmáig nem jelent meg az ígért teljes, hiteles szöveg. Az elsőn nem tudok segíteni. A másodikon annyiban igen, hogy szándékosan egy olyan lapra, egy ol yan lapban megjelent tudósításra hivatkozom, amely a Kormányhoz közelállónak minősíttetik, az Új Magyarországra. Az Új Magyarország szerint miniszterelnök úr beszédében azt mondta, hogy részkérdésekben lehetett volna ügyesebb az akkori magyar vezetés, de n incs recept arra, hogy lett volna más megoldás is, s ebben a nehéz helyzetben csak a "teszem, amíg tudom" eszméje segíthetett. Én úgy gondolom, hogy volt más eszme is. Teleki Pál miniszterelnök tragikus sorsa azt mutatja, hogy volt "teszem, amíg a lelkiism eretemmel összeegyeztethető" eszme is. Van példa a "teszem,
