Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BALOGH JÁNOS (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PERJÉS GÁBOR (MDF)
113 fegyveres erőket. Mert az európai nemzetek erőtlenül kezelték a történteket. Mert számos politi kai erő – a helsinki alapokmányokkal szemben – a határok nemcsak békés úton való megváltoztatására gondol. Mert nincs Európában egy egységes fékező katonai erő, mely mindezt megakadályozná. Mert KözépKeletEurópának államai jelenleg csak csekély értékű bi ztonsági garanciákat tudnak egymásnak nyújtani, s az erre irányuló szándékok sem egységesek. Mert az európai hagyományos fegyveres erők csökkentéséről szóló szerződés és a Párizsi Charta elfogadása után a környező országok továbbra is rendelkeznek támadó h adműveleti célok eléréséhez elégséges minőségű és elegendő mennyiségű fegyverzettel. Mert a környező országok katonai potenciálja minőségileg is meghaladja hazánkét. Mert az utóbbi időszakban megtorpanás észlelhető a környező országok haderőcsökkentési üte mében, s mert térségünk országaiban a belső társadalmi feszültségek kiéleződése következtében a haderőnek stabilizáló szerepet szánnak. A merteket a végtelenségig folytathatnám. Mindennek ellenére szilárd meggyőződéssel állíthatom, hogy nincs feltételezet t ellenségképem, s a magyar biztonságpolitika sarkalatos elemének tartom, hogy hazánk szuverenitásának, a lakosság békés életfeltételeinek, hazánk területének és légterének megőrzésén kívül nincs más katonapolitikai célkitűzése. Ehhez kell kialakítani a kö ltségvetés védelmi kiadásokra fordított hányadát. A védelmi kiadások nagysága és szerkezete minden országban az állami költségvetés legneuralgikusabb, a legtöbb vitát kiváltó szegmense. Az elmondott nemzetközi politikai, katonapolitikai helyzet az ország v édelmi erőinek állapota által determinált igények, illetve a nemzetgazdaság teljesítőképessége által behatárolt anyagi, pénzügyi lehetőségek közti összhang azonban csak szakszerű, a realitásokat figyelembe vevő elemzéssel, s kompromisszumokon keresztül val ósítható meg. Tisztelt Ház! A védelmi ráfordítások nagysága, elégséges vagy elégtelen mértéke a legritkább esetben ítélhető meg a döntés időszakában, ma, tehát békében. Közgazdaságtanból vett kifejezéssel élve, a védelmi kiadások hatékonyságának mérésére c sak speciális helyzetben – amire remélem, nem kerül sor – , nevezetesen a honvédségnek az ország védelmében történő alkalmazása során lenne mód. A kérdés elméleti, jelen felszólalás tárgyának és annak azon túlmutató taglalásába nem szeretnék bocsátkozni. To vábbiakban csak tények közlésére szorítkozom, amelyekkel véleményem szerint bizonyos kiegészítésekkel egyértelműen alátámasztható az MDFfrakció azon álláspontja, mely a Honvédelmi Minisztérium költségvetését a Parlament elfogadására javasolja. Először azo kat a prioritásokat és követelményeket ismertetem, amelyek alapján a Honvédelmi Minisztérium az 1992. évi költségvetési javaslatát összeállította: a magyar honvédség harckészültségének, hadrafoghatóságának legalább az 1991. évi szinten történő fenntartása megvalósuljon. A magas fokú készenléttel biztosítani kell az ország légterének védelmét és folyamatos ellenőrzését, a szomszédos légterekben zajló repülések állandó figyelemmel kísérését. Ami nem tűr halasztást, meg kell kezdeni a saját repülőgépfelismerő rendszer kiépítését. Elengedhetetlen követelmény a haderő technikai eszközei üzem- és működőképességének fenntartása. Fenn kell tartani az állami és katonai vezetés béke és háborús híradási rendszerét, biztosítva az információ védelmét. Ezek alapján a honv édelmi tárca 1992. évi 59,65 milliárd forintos költségvetésének elfogadása esetén, mert csak szűkös pénzeszközöket biztosít, negatív tendenciák is érvényesülhetnek a technikai eszközök és a személyi állomány vonatkozásában a következő területeken. A kezdeti lépések sem tehetők meg a hadsereg átfogó technikai korszerűsítésében. A harci repülők elektronikai modernizálása elmarad, az állóeszközbeszerzések csak a békeműködéshez nélkülözhetetlen körre korlátozhatók. Az elöregedett eszközpark exponenciál isan növekedő alkatrész- és javítóanyagigénye miatt, valamint a költségvetés elégtelensége okán több területen a tehergépjárműpark, a páncélozott hadijárművek, a híradóeszközök és az elektronikai eszközök már eddig kialakult hadrafoghatósági színvonala se m lesz 1992ben fenntartható.
