Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
102 1. Mindenekelőtt a legveszélyeztetettebb területen, az óvodák területén várhatóan tovább fog erősödni az óvodák beszüntetésére irányuló önkormányzati kényszertörekvés, valamint a zsúfoltság növekedése az óvodákban, amelyeket persze dem ográfiai hullám egyáltalán nem tesz indokolttá. 2. Tovább fog vélhetően folytatódni az iskolákban a nagyobb létszámú osztályok kialakítása, valamint a csoportok további összevonása. 3. Vélhetően még tovább fog szűkülni az általános iskolákban a napközi ott honos ellátás, ami rendkívül súlyos szociális és pedagógiai következményeket is magában hordozó folyamat. 4. Vélhetően elmaradnak a szükséges épületfelújítási munkálatok, amelyeket persze lehet halogatni, egy idő után azonban az intézményrendszer szétesésé vel fenyeget ez a folyamat. 5. Vélhetően tovább fog erősödni az elmúlt hónapokban amúgy is fölerősödött tendencia, a pedagógusmunkanélküliség erősödése, hiszen a bérekből próbálják meg majd az iskolák finanszírozni a kiesett forráshiányt. Végül 6. Mindeze k következtében nem lesz biztosított ismét ebben az évben az iskolák működési költsége, és mindez – mivel a dologi kiadásokból és a bérekből próbálják meg ezt finanszírozni – az oktatási színvonal csökkenéséhez fog vezetni. A normatív támogatás nem alakult át ebben az évben sem többcsatornás, valódi feladatfinanszírozássá. Megmaradt egységes fejkvótarendszernek. Ez nyilvánvalóan hátrányos helyzetbe hozza a többletfeladatokat ellátó intézményeket, azokat az intézményeket, amelyek olyan feladatokat vállalnak, amelyeket a központi költségvetés normatív finanszírozásként nem támogat. Milyen ilyen nem támogatott feladatok jelentkeznek az iskolákban? Mindenekelőtt a fogyatékos gyermekek óvodai ellátása, ami teljességgel hiányzik a költségvetésből; a napköziotthono s ellátás, ami teljességgel hiányzik a költségvetésből; az egyéb szabadidős nevelés területére sorolható kulturális szolgáltató tevékenység, ami megint csak nem jelenik meg a költségvetésben. És végül nem jelenik meg önálló finanszírozási csatornaként a di ákétkeztetéshez biztosítható állami támogatás, hanem az önkormányzatok számára juttatott szociális segélyekből kell változatlanul ígyúgy kigazdálkodnia az önkormányzatoknak ezt a tételt. De a normatívák belső aránytalanságokat is mutatnak a közoktatás ter ületén. Egyrészt az abszolút aránytalanságra már utaltam, ami azt mutatja, hogy az önkormányzat hozzájárulási mértéke rendkívül eltérő a különböző iskolafokozatokban. De van egy belső relatív aránytalanság is. Az általános iskolában a normál normatív támog atásnak mindössze 190%át biztosítja a költségvetés a fogyatékos gyerekek képzéséhez, ami ha belegondolunk abba, hogy egy normál iskolában 30 fős osztálylétszám még elviselhető, a fogyatékos gyerekekkel azonban 10 főnél nagyobb csoportban nem szabad foglal kozni, akkor már világosan jelzi, hogy ez a 180 – 190%os arány lehetetlen helyzetet teremt. De ugyanilyen lehetetlen helyzetet teremt az ifjúsági tagozatok számára a költségvetés, ahová azok a gyerekek járnak, akik nem tudják a kötelező iskoláztatási kor al att befejezni a tanulmányaikat. Őnekik a munkanélküliség veszélyével is szembe kell nézni, azaz az iskolák sok tekintetben parkoltatják ezeket az ifjúsági tagozatokat. Az ő számukra a normál normatív támogatásnak mindössze egyharmadát biztosítja a költségv etés, és ez megint lehetetlen pénzügyi helyzetet takar. Hasonló alulfinanszírozottság, sőt még súlyosabb alulfinanszírozottság figyelhető meg a felsőoktatás területén is. Az ez évi várható teljesítéshez viszonyítva az intézmények működésének támogatása, il letve annak növekedése mindössze 9 – 11% között mozog. Azaz itt sem őrzi meg a tervezet a reálértéket. Az intézmények nyilvánvalóan nem fogják tudni a szükséges mértékben növelni a saját bevételeiket, hiába irányozza elő ezt a költségvetés. Három forrása van ugyanis a felsőoktatási intézményeknek erre. Egyrészt az intézményhasznosítás, amit tovább már az előző évekhez képest nem fognak tudni bővíteni, hiszen eddig is arra kényszerültek, hogy mindent kihasználjanak; a második ilyen csatorna a megrendelt tudomá nyos kutatások rendszere, amellyel komolyan számolni nem lehet a jelenlegi gazdasági helyzetben; és végül a sokszor emlegetett és évek óta emlegetett takarékosság a harmadik csatorna, amelyen újabb jelentős beruházás nélkül már
