Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 22. kedd, az őszi ülésszak 16. napja - Az ülésnap megnyitása - ELNÖK (Szabad György):
975 kérem szíves jelzését gépe bekapcsolása végett. (Remport Katalin jelentkezik.) Rempor t Katalin jelenlétét már bejelentették. Köszönöm szépen. Megemlékezés az 1956. évi forradalomról és szabadságharcról: Szabad György az Országgyűlés elnöke ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Engem ért az a meg tiszteltetés, hogy a képviselőcsoportok engem kértek fel az Országgyűlésen megemlékezésre 1956. évi forradalmunkra és szabadságharcunkra. Valamennyien, akik érett fejjel értük meg 1956ot, de azok is, akik gyermekként élték át – úgy gondolom – mélyen tudat ukba fogadták az akkori történéseket, lelkükbe égett mindaz, amit 1956 a magyar társadalom és a világtörténelem számára jelent. 1956 kisebbíthetetlennek bizonyult. Óriás hegyként magasodik fel történelmünkben és a történelemben. Visszafröccsent róla minden mocskolódás, de visszapattannak róla a frázisok is. 1956 – mint a történelem nagy jelentőségű eseményei és nagy jelentőségű személyiségei – berozsdásíthatatlan és kifényesíthetetlen, azonos önmagával. Nem lehet árnyékolni, s megvilágítani is csak azért, h ogy még jobban megismerhető, még jobban megközelíthető legyen. A nemzet úgy járt 1956tal, mint sok gyászoló a legkedvesebb halottal. Eltávozása után döbbent rá, hogy mit vesztett. De 1956tal megtörtént az, amit a temetőkapuk felirata ígér: feltámadt. Fel támadt két oknál fogva. Mert részese volt annak, hogy a történelemben bekövetkezzék a nagy fordulat, mert olyan sebet ejtett a diktatúrán, amit az soha begyógyítani nem tudott. De feltámadt amiatt, mert eszméi le nem győzhetőnek bizonyultak. 1848 után vala ki azt mondta a hatalom kiszolgálóinak, ne felejtsétek el, hogy egyetlen nemzet sem lesz hűtlen azokhoz az eszmékhez, amelyekért nagy forradalmat vívott meg. Így történt 1956tal is. Igaz, olykor már úgy tűnt, hogy emléke és eszméi mélyre vonulnak, talán e lérhetetlen mélyre. De rejtőzködése a nemzet lelkében búvó pataknak bizonyult. Megőriztetett és felszökkent újra. Maga a hatalom, az 1956. november 4én idegen fegyverekkel megalapozott ellenforradalom, a terror és az engedmények váltogatásának politikájáb a igyekezett behozni egyet és mást 1956 hagyatékából, maga is akarvaakaratlan bizonyságot téve arról, hogy még az ellenforradalmak is ráfanyalodnak a forradalmi eszmékre, ha másként nem, dugáruként és kisajátító igyekezettel. 1956 néhány tollát ki lehetet t tépni. Lehetett egy tőle idegen rendszer felékesítésére használni, de elsajátítani nem lehetett soha. Mert egységet alkotott. Mert homogén volt. Mert teljes feltámadására várt. A történelem megteremtette ennek lehetőségét és népünk élt vele. A kisajátítá sból hovatovább tényleges engedmények lettek, kiharcolt engedmények, amelyekből egynekmásnak a válságba került hatalom is utat engedett. Született kompromisszum, és a kompromisszum talaján, – de már utat engedve 1956 teljes átalakulást követelő zörgetésén ek – két évvel ezelőtt, 1956 évfordulóján szimbolikusan is, ténylegesen is megkezdődött a fordulat a köztársaság kikiáltásával. És azóta folytatódik a feltámadás. Folytatódik a megújulás, folytatódik a próbatétel. A színre lépett új erők, amelyeknek színre lépését egy nemzet szentesítette szabad választói akaratával, azzal léptek színre, hogy valóra váltják 1956 eszméit, azokat az eszméket, amelyekért sok jelenlévő fegyverrel harcolt, sok jelenlévő szenvedéssel adózott, sok jelenlévő tollal és szóval küzdött . De azokon a választásokon a jelöltek és megválasztottak túlnyomó többsége fogadalmat tett arra, hogy megvalósítja az 1956ban célul tűzötteket, hogy valóra váltja 1956 eszméit. Sok történt ennek érdekében, A történelem lehetőségeivel élt ez a nemzet, élt ez a nemzedék, élt ez az Országgyűlés és a neki felelős kormányzat. Magyarország, kihasználva a történelem adta lehetőséget és támaszkodva 1956 alapozó munkájára, független ország. Szabad nemzetének életét nem befolyásolja, nem korlátozza idegen
