Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 14. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
769 Éreztem már, amikor a világkiállítási kérdésekről szó volt, hogy amikor szerény padsorunkból Demszky Gábor a főpolgármesteri szék magasságába emelkedett, hogy lesznek nehézségek. Azt azonban a legelvakultabb SZDSZellenes propagandának sem tudtam vo lna elhinni, hogy olyan szobát fog kapni a városháza elefántcsonttornyában… (Egy hang: Úristen!) ahonnan sem az országra, sem Budapest egészére nincsen kilátás, kizárólag a Mérleg utcára. (Taps a kormánypártok oldaláról. – Soós Károly Attila: A Pénzügymini sztériumra!) A magyar történelemben azt hiszem, most másodszor esik meg az, hogy egy arányszám fejezi ki a történteknek a valóságát. Emlékezzünk vissza, mit jelentett az akkori Magyarországnak pozitív értelemben egy londoni 6:3. Mindenki tudja, hogy ez az arányszám mit fejez ki. Azt hiszem, negatív arány értelmében a 33:26 így fog bevonulni a magyar történelembe a világkiállítással kapcsolatban. Nem köszönik meg a budapesti 33aknak ezt a döntését azok a vállalkozók, akik a kis, közép- vagy akár nagyvállal kozásokban dolgoznak, és mindent megtettek annak érdekében, hogy az előkészítési munkák során kifejezzék testületi és egyéni véleményüket a világkiállítás mellett. Nem köszönik meg semmilyen párthoz vagy párttól függetlenül működő szakszervezetek, az abban tömörült dolgozók, a már meglévő vagy potenciális munkanélküliek, akiknek a munkalehetőség tekintetében egy óriási lehetőségtől fosztja meg ez a döntés a jövőjüket. Nem köszönik meg ezt a döntést a budapestiek, még a budapesti önkormányzatok képviselői és polgármesterei sem, és nem köszönik meg a vidékiek, akik 19 megye önkormányzati egyesülésében mint vezetők tettek egységesen hitet a világkiállítás megrendezése mellett. És nem köszönik meg a határainkon túl élő magyarok sem, akik éppen Magyarország felem elkedésében, stabilitásában, a reflektorfénynek ebbe az országba történő beáramlásában látták azt, hogy határainkon túl is emelt fővel nézhetnek ide és megszilárdulhatnak magyarságukhoz való tartozásukban. (Taps a kormánypártok oldaláról.) Fel kell tennem azt a kérdést, hogy miért lett ilyen sürgős a fővárosi önkormányzat döntése. Hiszen még pár héttel ezelőtt minden sajtóorgánumban olvashattuk a főpolgármester úr nyilatkozatát, hogy a parlamenti határozat előtt és a Parlament leendő törvényhozása előtt a f őváros fejet hajt, és tudomásul veszi. Mi történt az elmúlt napokban? Talán bizony az, hogy bennünket félt a főpolgármester úr, hogy kudarcot fogunk vallani ezzel, és ezért vetette le ezt a kérdést a napirendről? Bizony, én azt hiszem, hogy más motiválta. Egészen világosan kirajzolódott itt az Országgyűlésben is, hogy a benyújtott törvényjavaslat várhatóan kétharmados többséggel is ugyanúgy át fog menni, mint tavasszal, amikor az országgyűlési határozatot a parlamenti képviselők 70%os többségével fogadta e l ez a Ház. (Közbeszólás: Tévedés volt! – Szórványos taps.) Azt hiszem, hogy a sürgősséget indokolta az is, hogy annak a kemény vonalnak a politikája, amelyik ezt diktálta az SZDSZen belül, letűnőben van, és éppen ezért nem tudom azonosítani az SZDSZ egés zének az érdekeivel ezt a döntést, hiszen éppen a polgármesterek, a budapesti kerületek és a vidéki kerületek SZDSZes polgármesterei és választott tisztségviselői is e mellett foglaltak állást. Ez egy szűk körben született döntésnek a kivetülése az egész országra. (Közbeszólás: Így van! – Zaj.) ELNÖK (Szabad György) : Csöndet kérek! SZABÓ IVÁN, DR. (MDF) Ebben a tekintetben egy téves prekoncepciónak vagyunk mindnyájan az áldozatai. Mégpedig annak, hogy történetesen, ha a világkiállítás elindí t egy bizonyos fejlődést Magyarországon, ez 1994ben a kormánykoalíció pártjai számára lesz előnyös. (Moraj.) Azt hiszem, ez hibás döntés volt. A főváros előtt ott voltak azok a változatok, amelyekről újságban is olvashatunk még most is a dolgok, események után… (Közbeszólás: Hipotézis!) olyan ismert változatok, amelyek a finanszírozásra vonatkozóan egyértelműen tartalmazták mindazokat a lehetőségeket, programokat és finanszírozásokat, amelyek el sem jutottak a fővárosi közgyűlés tagjaihoz.
