Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 8. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR (KDNP)
709 úgy képzelem el, és a nyugat sem úgy képzeli el, hogy legyen csak betegbiztosítás, legyen csak nyugdíjbiztosítás. A betegbiztosítással kapcsolatban ki szeretném még azt fejezni, hogy a javaslat, a szociális bizottság javaslata csak egyértelműen vásárlóvá degradálja le a társadalombiztosítást. Uraim, a társadalombiztosítá s nonprofit szférához tartozik! Vegyék azt is figyelembe, hogyha kiszolgáltatjuk a piac kényekedvének, akkor a társadalombiztosítás előbbutóbb meg fog halni, el fog halni, bármilyen profiltisztítást hajtunk végre. Épp ezé rt javasoltam azt, hogy legyen saját egészségügyi hálózata is, vagyis magyarul: integrálódjék már abba az egészségügyi piacba, amiből ki szeretnék szakítani a társadalombiztosítást ilyen formában. A javaslatom további részében fontosnak tartottam egy új 5. pontot beiktatni. Ebben az új 5. pontban mutattam volna rá, mutatnék rá azokra a fontosabb eseményekre, amelyeknek meg kell történniük 1992ig. Így például el kellene készíteni a társadalombiztosítási törvényt, meg kellene a törvényben határozni a tb.jog okat, kötelezettségeket, valamint a szociális és egészségügyi törvénnyel párhuzamosan kellene szabályozni a biztosítási jogosultságon járó ellátásokat, szolgáltatásokat. Azon kívül, amit nagyon fontosnak tartok és amit már gyerekkoromban bizonyos értelemb en belém vertek, hogy az a rendszer, amelyben kivételek vannak, az a rendszer rossz. A kivétel nem a szabályt erősíti, hanem a hiányra, a hibára hívja föl a figyelmet. Most gondoljunk bele, hogyha a társadalombiztosítási ellátásokat állandóan indexálni aka rjuk, állandóan politikai villongások céltáblájává akarjuk tenni, akkor itt a rendszerben valami nem stimmel. Azt kell keresni, hogy létezike egy olyan rendszer, amelyik egy bizonyosfajta belső valorizációs automatizmust épít be, tehát egy belülről rákény szerülő valorizációval működik. Nos, bármilyen furcsának tűnik, bárhogy is gondolják önök, van ilyen lehetőség, és a társadalombiztosítást el lehet ilyen irányba is mozdítani. Tehát nem kell állandóan külsőleg belenyúlni, hanem belülről saját maga tudja va lorizálni. Gondoljunk csak arra – elhangzott tegnap – , hogy indexálni kell az ellátások értékét, hogy valaki, amennyit befizetett, annyit kapjon vissza. Uraim, Hölgyeim! Ez csak szólam szintjén igaz. Gondoljunk az inflációra, gondoljunk arra, amit az előbb hallottunk, ha életútkeresetre akarunk áttérni, hogy mennyire eltérnek majd a viszonyok, míg egy belső valorizációs rendszerrel ez minden további nélkül meglenne. De gondoljunk a szolidarítási elemekre is, amelyek – amennyit befizetett, annyit kapjon viss za – állandósítják a helyzetet, vagyis a gazdag legyen gazdag, gazdag társadalombiztosítási ellátást kapjon, a szegény pedig egy maradékellátáshoz jusson. Ezt nem tartanám célszerűnek, de ettől függetlenül a 3060as módosító javaslataimból a zárójelbe tett részek közül, ahol ágazat, alágazat rész van, azt visszavonom, mivel jelen pillanatban még nem tartom szükségesnek, hogy ez egyértelműen jelenjen meg a jelentésben. Visszavonom továbbá a 3as pontban beterjesztett javaslatomat, amely szerint a határozati javaslat új 5ös ponttal egészüljön ki, viszszavonom a 4es pontból az utolsó bekezdés kivételével az összeset. És itt egy lényeges momentumra szeretnék rámutatni, amit nem vonok vissza. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a nyugdíjak évenkénti emelése az aktív ak nettó jövedelemnövekedéséhez, de legalább a GDPtermelés éves átlagos növekedési üteméhez megfelelőképpen igazodjék negatív növekedési index alkalmazása nélkül. Ez teljesen új a magyar társadalombiztosítási rendszerben, tudniillik az aktívak száma állan dóan csökken. Ugyanakkor az inaktívak száma pedig folyamatosan növekszik. Ezáltal a nettó jövedelemnövekedés nem feltétlenül biztosít megfelelő fedezetet, akár a nyugellátásokra, akár egyéb ellátásokra. Ez mondjuk egy ideális rendszerben, egy várományfedez eti rendszerben nem merülne fel problémaként, de egy felosztó – kirovó rendszerben, de még egy tőkefedezeti rendszerben is problémát jelent. Éppen ezért szükségesnek tartom – és ez bizonyos értelemben kereszténydemokrata alapelv – , hogy a társadalom általáno s gazdagodásából származzanak az emelések. Ez pedig jelen pillanatban Németországban a bruttó szociális terméknek felel meg, nálunk pedig a GDPnek. Ez biztosítaná azt
