Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 8. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, valamint a szövetkezeti törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HACK PÉTER, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. az MDF vezérszónoka:
688 egzisztenciának a nagy állami monopóliumokhoz való felzárkózását. Az össznépi állami tulajdon felé való vezérlés eszközévé tette a szövetkezeteket. Pontosan most nem tudom, kit kell plagizálnom, hogy valójában ki mit hogyan állított, de egy biztos: hasonló an a hegeli dialektikához – azt hiszem – itt most Lenin volt az, aki a szövetkezeti gondolatot a talpáról a feje tetejére állította. Ebben a struktúrában éltük meg a rendszerváltozást, és ennek egy igen lényeges következménye volt Magyarországon, és gondol om, a többi szocialista országban is – bár másmás formában, mégpedig az – , hogy a nyugateurópai modelltől eltérően szövetkezeteink igen jelentős része termelő típusú szövetkezet, holott NyugatEurópában a szövetkezet lényege a kis egyéni termelés és a kö zös piacra lépésre vagy éppenséggel a beszerzésre való szövetkezés.Nálunk a termelés vált dominánssá a szövetkezeti mozgalomban. Tudomásul kell venni, hogy egy történelmi – hát most csúfolódás volna, ha azt mondanám, hogy "fejlődés", de – szituáció követke ztében ez Magyarországon kialakult, és nem hunyhatjuk be a szemünket, hogy most elindulunk egy olyan úton, mintha mi sem történt volna, és állítsuk vissza egyik napról a másikra a normális európai mértékeket. Ebből következik, hogy valószínűleg hosszabb tá von a termelő típusú szövetkezetekkel is együtt kell tudnunk élni, de világosan látni kell, hogy a szövetkezetek egészében folyamatosan van egy mozgás, mégpedig az – és erre utal az európai jogfejlődés is – , hogy a szövetkezetek mozgása sok tekintetben köz elít a társaságokéhoz. Az a kérdés, hogy a szövetkezetek mint olyanok közelíteneke a társasághoz, vagy a szövetkezeti szférán belül egyegy szövetkezetnek adjuk meg a lehetőséget, hogy kifusson társasággá egy bizonyos szituációs helyzetben. Én azt hiszem, hogy a szövetkezeti forma tartós és meghatározó lesz az új szociális piacgazdasággal rendelkező Magyarországon is. Ebből következik, hogy en bloc olyan törvényalkotásnak nem voltunk és nem vagyunk a hívei, amelyik intézményesen, kényszerpályán az egész sz övetkezeti mozgalmat, az egész szövetkezeti struktúrát elnyomja egy kötelező társasági átalakulás formájában. De tudomásul kell vennünk azt – és ennek éppen az a fejlődésében jelentkező szövetkezeti üzletrésznek az alkalmazása teremti meg a lehetőséget – , hogy pár ember összeáll, valamit kezd, elkezdenek gyarapodni, bővülni, a bővülésnek megjelenik az üzletrészben a többlete, ez már a piacon forgatható értékpapír, és egyszer elér egy olyan nagyságot ez a szervezet, amelyik már jellegénél fogva igazából nem szövetkezet, hanem valamiféle tőkehasznosítási társaság, és ekkor át fog alakulni társasággá, ugyanakkor újabb 56 ember kezdi elölről ezt a folyamatot, és ez az átáramlás a szövetkezetekben tartósan meg kell, hogy maradjon. Kérdés az, ezek után, hogy a sz övetkezeteknek milyen a szabályozása, amit most itt magunk előtt látunk. Két alternatíva előtt volt lehetőség. Az egyik az, hogy a szövetkezetek specifikumait kodifikáljuk, és ágazatonként határozzuk meg a szövetkezeteknek azt a princípiumát, amelyiknek a keretében működni fognak az elkövetkezendő években, évtizedekben. Ez Európában vegyesen találhat. Van rá példa, hogy ágazati szövetkezeti törvények vannak, és van rá példa, hogy egységesen összefoglalt szövetkezeti törvény van. A magyar példa, a magyar jog alkotás, és hozzá kell tennem, hogy kötetnyire rúgó szakértői vélemények után a Magyar Demokrata Fórum szakbizottságai úgy döntöttek, hogy azt az előterjesztést, amelyiknek lényegében az a koncepciója, hogy legyen egy olyan szövetkezeti törvény, amely egy olyan modellt állít elénk, amely felé valamennyi szövetkezet végkifejletében el fog érkezni, helyesnek ítéljük, de igényeltük az átmeneti törvény olyan mértékű átdolgozását, amely világossá teszi, hogy különböző pontokról indulunk el e felé a pont felé, és az ágazati átalakulások specifikumait különkülön kell a törvényben meghatároznunk, mert nem lehet egy kaptafára megcsinálni az egészet. Ebből az egész rendszerből – ahogy a miniszter úrnak az expozéjában is hallottuk – alapvetően a lakásszövetkezetek lóg nak ki. Ezek esetleges helyéről és elhelyezéséről még érdemes majd gondolkoznunk a további viták során. Ebben a tekintetben különösen kiemelt szerepet foglal el – nem a darabszámánál, hanem ágazati jellegénél fogva – a mezőgazdasági szövetkezeteknek a témá ja. Miközben az ipari jellegű, termelő