Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövidtávú feladatokról szóló jelentés az országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KIS GYULA, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke:
670 konzerválását, a korrupt hálapénz további fenntartását erősítené csak meg, és megakadályozná az orvosok, az egészségügyi dolgozók mind ez ideig megoldatlan bérrendszerének igazságosabbá tételének megkezdését. A kötelező egészségbiztosítás keretében nemcsak a lehetőségekhez mérten, hanem a teljes körben is legyen nemcsak szabad orvos, hanem szabad intézményválasztás is, mert csak ezáltal valósulhat meg a szektorsemleges verseny az egészségügy egész területén. A tárca ez ideig sajnos nem kés zült fel az országgyűlési határozatban és a módosító javaslatokban foglaltak január 1jei bevezetésére. Az elmúlt másfél év alatt a szakértők, az orvostársadalom, a Magyar Orvosi Kamara tengernyi tanulmányt készített az egészségügy átalakítására, azonban a Népjóléti Minisztérium ezeket nem volt képes feldolgozni, és operatív rendszerré alakítani, s most egy látszatjavaslattal kíván a törvényes kötelezettségének megfelelni. Arról nem is beszélve, hogy semmiféle konkrét megvalósítási terve nincs a társadalomb iztosítás mellett megjelenhető más biztosítási formák kapcsolódására, a magánbiztosításokra, családbiztosításokra és így tovább, gondolok. Pedig ha a biztosítók nem versenyeznek, akkor az ellátást végzőket nem lehet rákényszeríteni a versenyre különböző sz erződéseket ajánlva. Pedig csak a versenyen keresztül lehet az orvosok teljesítményét racionalizálni, hatékonyabbá tenni és közelebb hozni azt a napot, amikor a betegek értelmesebb módon, nem pedig a hálapénzen keresztül szólhatnak bele saját kezelésükbe. Miután az előttünk fekvő 2534es számú jelentés nem alkalmas a társadalombiztosítás átalakítására sem a nyugdíjbiztosítási, sem pedig az egészségbiztosítási ág területén, ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a szociális bizottság által támogatot t javaslatokat fogadják el, különösen a bizottság közös előterjesztését, mert csak így válik valamelyest kezelhetővé ennek a hatalmas vízfejnek, a társadalombiztosításnak a lebontása, valóságos átalakulása. És még valami. A fentiek alapján komolyan fontoló ra kellene venni a népjóléti tárca kettébontását is. A szociálpolitikától el kell különíteni az egészségügy operatív irányítását a gyorsított átalakulás érdekében. Kérem a tisztelt Házat javaslataim elfogadására. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Következik dr. Kis Gyula képviselő úr, a szociális bizottság elnöke, aki most jelezte, hogy az előző ülésen ő mint bizottsági előadó nem szólalt fel. Ennek nálam nem volt nyoma. Köszönöm. Felszóla ló: Dr. Kis Gyula József, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke KIS GYULA, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke: Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az előttünk fekvő téma általános vitája volt, akkor Lotz Károly képviselőtársam ugyancsak ilyen késői órán egy nagyon sikeres beszédet tartott, amivel sikerült ébren tartani a Házat. Hogy kapcsolódjak hozzá, idézte De Gaullet, aki azt mondta, hogy a politikust az különbözteti meg az államférfit ól, hogy az egyik csak egy választási ciklusra, míg az államférfi több generációra gondol. Általában kevés államférfit tart nyilván a történelem, és ennek ellenére én azt mondom, hogy ebben az esetben a tábornoknak nem volt igaza. Biztosítási, társadalombi ztosítási és egyáltalán az ember biztonságát érintő kérdésekben igen sok államférfi él – ebben az országban tízmillió – és élt előttünk az, aki családban élt, és családot alapított, hogy gondoskodjék öreg napjairól. Államférfiként bölcs volt az, aki földet , vagyont vagy olyan jószágot gyűjtött, ami a baj esetén kisegíthette. Ha erre sem volt módja, akkor igyekezett legalább nyugdíjas állásba menni. Ezek mind bölcsek voltak, mert gondoltak a jövőjükre. Ennyi bölcsességet egy politikustól is el lehet várni, a zt hiszem, még ha nem államférfi, akkor is.
