Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövidtávú feladatokról szóló jelentés az országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZELECZKY ZOLTÁN, DR. (MDF)
668 Ezek a kérdések törvényi szabályozást igényelnek. Minden bizonnyal szükséges egy, az egészségügy sajátosságait is figyelembe vevő nonprofittörvény a nélkülözhetetlen új társadalom biztosítási és egészségügyi törvény mellett. A felvetett kérdésekről a koncepció mit sem mond. A szociális bizottság és az SZDSZfrakció módosító indítványaival igyekezett kissé feszesebbé tenni a szétfolyó, homályos koncepciót. Kérem a Házat, ezeket szava zzák meg. Különösen fontos, hogy az egészségügyi szolgáltatás intézményeiben minden lakos egyaránt biztosítottként jelenjék meg. A szolgáltató előtt ne legyen kétféle páciens: egy ingyenes és egy fizető, ne jelenjék meg két Magyarország. Egy másik ponton a zt javasoljuk, hogy a későbbiekben, de minél gyorsabban, lehetőleg 1995 előtt már az egészségügyi ág kettéválasztásával létre kell hozni a tartós munkaképtelenségre, illetve munkaképesség csökkenésére vonatkozó biztosítási ágat, amely magában foglalja a ho sszabb betegség, baleset esetén nyújtott pénzellátást és a baleseti rokkantsági nyugdíjakat, valamint a baleset következtében szükséges gyógyító, rehabilitációs ellátás költségeit. Ha megvalósul javaslatunk, az bizonyos védelmet nyújt az egészségügyi költs égek gyors növekedésével szemben, és ezen a módon válik érdekeltté a biztosító a rehabilitáció fejlesztésében. De az sajnos nem a Parlament kompetenciája, hogy megmondja, mi vár 1992ben a betegre, az egészségügyi dolgozóra, az orvosra, a biztosítóra, az ö nkormányzatra. Erre a Kormánynak kell válaszolnia. Eddig ezekre a kérdésekre nem kaptunk választ. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik dr. Szeleczky Zoltán képviselő ú r a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Dr. Szeleczky Zoltán (MDF) SZELECZKY ZOLTÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás ősi, az emberré válással párhuzamosan kalakuló intézményének a családot tekinthetjük, hiszen ez a köz össég vállalta a még munkára nem fogható fiatalok felnevelését, és biztosította a már munkára képtelen idősek vagy betegek ellátását, ápolását. A társadalom fejlődésével aztán később már megjelennek a társadalombiztosítás kezdeményei, az elsősegélyegylete k, a bányatársládák és hasonló spontán szerveződések. A mintegy 100 évre visszatekintő modern társadalombiztosítás mellett a család említett szerepe gyengült ugyan, de napjainkban sem szünt meg, sőt sokoldalú feladatának fontosságát egyre inkább belátjuk, s a régóta emlegetett válság hangoztatása ellenére dacol a jóslatokkal. Sajnos, a tárgyalt koncepcióval érintett területeken is hat népünk egyik sorsformálóvá válható problémája, a csökkenő népességszaporulat, magyarán mondva egyre kevesebben lesznek az e ltartók, és egyre többen az eltartottak. A kezünkben levő koncepció a növekvő társadalombiztosítási kiadások elől előremenekül, és a stabilitása megőrzésére hivatkozva fel kívánja emelni a nyugdíjkorhatárt, amit valószínűleg nem kerülhetünk el. De sajnos, a koncepció nem utal arra, hogy ezzel egy időben természet adta szövetségesét, a családot kívánná saját jól felfogott érdekében támogatni. Nem érezni, hogy felhasználná a koncepcióban rejlő lehetőséget, ami a népességszaporulat helyes arányainak beállítása irányába hathatna. A mellékelt táblázat adatai ugyan bizonyítják, hogy sok más országhoz viszonyítva nálunk alacsony a nyugdíjkorhatár. A közönyös számok viszont nem tükrözik azt a különbséget, ami – mondjuk – egy 55 éves holland, osztrák, amerikai vagy a ngol és egy 55 éves magyar nő között van az egészségi állapotát, kimerültségét, a napi otthoni munkájának terheit illetően. A nők nyugdíjba menetelük után átvállalhatták a család még otthon levő, nem dolgozó tagjainak, az unokáknak az ellátását, nevelését. Most a nyugdíjkorhatár tervezett felemelésével a családban
