Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az 1991-1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - CSÉPE BÉLA, a KDNP vezérszónoka:
659 Köszönöm szépen. Következik dr. Füzessy Tibor képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka. (Csépe Béla közbeszól: Én képviselem.) Hel yette Csépe Béla képviselő úr. Felszólaló: Csépe Béla, a KDNP képviselőcsoport nevében CSÉPE BÉLA, a KDNP vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mi a témával kapcsolaban többször leszögeztük, hogy a privatizáció gazdasági átalakulásunk kulcskérdése. Ehhez k épest sajnálatosan kell konstatálnunk, hogy igen jelentős, e témához kapcsolódó törvény- és jogszabályalkotási dömping keletkezett, melynek nagy része már most elmaradásnak tekinthető. A Kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiájában a munkaprogram le gkorábbi dátuma október 15. – itt van a napokban – , a legkésőbbi december 31. Ezen belül igen sok tárcaközi egyeztetés, kormánydöntés, parlamenti elfogadás szükséges, s csak ezután jelenhet meg a már régen hőn óhajtott egységes privatizációs gyűjtemény, me ly az összes vonatkozó szabályokat tartalmazza. Így az a hiány, amely a vagyonpolitikai irányelvek meg nem hosszabbításából adódott, eltörpül ama aggodalom mellett, hogy nehogy valamiféle törést szenvedjen ez az oly igen fontos ügy. Az előttünk fekvő orszá ggyűlési határozati javaslat az 19911992. évi vagyonpolitikai irányelvekről sok pozitív vonást tartalmaz. Kiemelem a decentralizációra való törekvést, de ugyanakkor az államigazgatási felügyelet alá vonás eseteinek a felsorolását is, valamint azt a fontos tételt, hogy meg kell gátolni a veszteséges tevékenységeknek állami vagyontárgyak értékesítése révén történő finanszírozását. Ugyanakkor hiányolom, hogy nem helyez elég hangsúlyt ez az irányelv az állami vagyon védelmére. Napjainkban úgy tűnik, mintha eze n az igen fontos területen két hangsúly küzdene egymással. Az egyik, hogy melyik fontosabb, a privatizáció felgyorsítása, a másik pedig az állami tulajdon védelme. Mi úgy véljük, hogy ez utóbbi alapkövetelmény, ezt nem lehet szembeállítani a másikkal, ezér t mi azt mondjuk, hogy a privatizációt fel kell gyorsítani, de csak az állami tulajdon megfelelő védelme mellett. Én nem tudom elfogadni azt az érvelést, hogy az állami vagyon elherdálásának a vádja egyesek szerint nehezen értelmezhető, és minden annyit ér , amennyiért el lehet adni. Ezért mi aláhúzzuk, hogy a privatizációban részt vevő valamennyi szerv igenis felelős az állami tulajdonért, és e téren a jelenleginél jóval hathatósabb szabályozást tudunk csak elfogadni. Ezért fő törekvéseink e területen és íg y a vagyonpolitikai irányelvek jobbá tétele érdekében is a következők: Az állam vállalkozói vagyona feletti rendelkezés éppen a közjó érdekében alapvetően az alapítót illesse meg. Mivel az elherdálás igenis komoly veszély, a nem megfelelő privatizálást alk almazó állami vállalatok kerüljenek államigazgatási irányítás alá. A privatizáció a dolgozók minél szélesebb bevonásával történjék, ezért a munkaprogramból külön kiemelem a munkavállalói, résztulajdonosi programot, amelyet minél előbb meg kell valósítani. Kapjon fontos szerepet a reorganizáció, azaz a privatizációs bevételek egy részét a privatizáció előtt álló vállalatok feljavítására kell fordítani, éppen az állami tulajdon védelme érdekében. Értékesíteni mindenekelőtt a prosperitásuk alapján jelentős for galmi értéket képviselő cégeket kell, és az értékesítés tiszta bevételének egy részét további cégek forgalmi értékének a növelésére kell fordítani. Megkülönböztetett módon kell kezelni a válságban lévő régiók privatizációját. Itt, ha jelentős fejlesztésre megfelelő garanciát nyújt a vevő, ez az árban is tükröződhet. Kiemelem még a társadalombiztosítás részére átadandó vagyon kérdését. Ez – figyelembe véve a szociális jellegű összefüggéseket – a privatizáció egyik legfontosabb feladata. Végül ki szeretnék té rni egy fontos összefüggésre, amely nélkül a vagyonpolitikai irányelvek tulajdonképpen nem kezelhetők. A monetáris és fiskális politika, a tulajdonreform és a privatizáció, továbbá az adósságállomány és a nemzetközi fizetések kezelése elválaszthatatlan egy séget alkot. Ez a három kérdés csak együtt kezelhető. Véleményünk szerint lassan elérkezik az idő, vagy talán már
