Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 3. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, az Állami Számvevőszéknek a Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló országgyűlési határozati javaslat, illetve jelentés együ... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA (SZDSZ)
62 szóló beszámolót böngészve a számok között számonkérhető gazdaságpolitikát felfedeznünk, tudni fogjuk a dolgunkat . A másik ok, amely harci hevületünkre némi hidegzuhanyként hat, az, hogy a tavalyi költségvetés végrehajtása során irányadó állami pénzügyekről szóló törvény a Kormánynak széles körű mérlegelési, átcsoportosítási lehetőségeket biztosít, az Országgyűlésnek nem sok tényleges döntési jogosultságot fenntartva. Úgy is fogalmazhatunk tehát, hogy a feladatot olyan lazán fogalmazta meg a Kormány számára, hogy annak kereteit betartani nem jelenthetett túl sok gondot. Ez már önmagában elveszi a zárszámadási vita súl yát, s nekünk, a Parlament szerepét komolyan vevő képviselőknek a szintén napirenden lévő államháztartási törvény megalkotása során módot kell találnunk arra, hogy a költségvetés végrehajtásához kötődő egyértelmű szabályok megfogalmazásával erősítsük az Or szággyűlés feladatmeghatározó és ellenőrző szerepét anélkül, hogy a kormány pénzügyi menedzselési lehetőségeit érdemben korlátoznánk, csakis abban a mértékben, ami a szabályok egyértelmű és számon kérhető megfogalmazásából adódik. Beszédem további részében elsősorban éppen azokra a tisztátalan helyzetekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek a feladatok és jogosítványok kellően ködbe burkolózó megfogalmazásából eredően teremtenek ellenőrizhetetlen túlhatalmat az egyik, és kiszolgáltatottságot, jogbizonyt alanságot a másik oldalon. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyikük figyelmét sem kerülhette el, hogy az érvényesülő beszámolási rendben – mint ahogy erre a Számvevőszék elnökének hozzászólása is figyelmeztetett – a gazdálkodás folyamata a végrehajtók számára bi ztosított, már említett széles körű felhatalmazásra támaszkodva nem követhető nyomon. Az előirányzatátcsoportosítások kért tudomásulvételét a Kormány nem könnyítette meg azzal, hogy tételes kimutatást mellékelt volna a módosított előirányzatok összegéről és fedezetéről. Így mi, akiknek ebben a kérdésben most döntenünk kellene, nem tudhatjuk, hogy az egyes többletkiadások többletbevételek vagy átcsoportosítások, s honnan való átcsoportosítások terhére történtek. Ugyanez vonatkozik a költségvetési tartalék 3 ,1 milliárd forintjának fölhasználására. A javaslat anélkül kéri e tartalék elköltésének tudomásulvételét, hogy beavatna azokba a műhelytitkokba, hogy mikor és mely célok érdekében került sor e pénz fölhasználására. Ha arra az álláspontra helyezkednénk, ho gy ez nem is érdekes, a pénzek úgyis jó helyre mentek, akkor a Parlament tényleges ellenőrző szerepéről mondanánk le, s az Országgyűlésre még figyelő pár tucat embernek szomorúan kellene tudomásul vennie, hogy már megint látszattörvényhozással töltjük az időt. Szabó Tamás államtitkár úr ezzel kapcsolatban expozéjában kifejtette, hogy a pénzek felhasználása a beszámolás rendje – hogy milyen szerekezetben és milyen szövegezéssel terjesztik be – , nagyrészt meghatározott az állami pénzügyekről szóló törvény al apján, s a Kormánynak ehhez kellene igazítania saját beszámolóját. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy e törvények nem korlátozzák az előterjesztőt abban, hogy beszámolója elérje az általa is kívánatosnak tartott részletezettségi szintet, csupán azt írja elő, hogy annak a szerkezetnek meg kell felelnie, ahogy a költségvetési törvényt annak idején elfogadtuk, de hogy annál ne lehetnének benne részletesebb és pontosan követhető előírányzatok, ezt nem tiltja. Úgy gondolom, ha abban konszenzus van közöttünk – most egy államháztartási törvény párhuzamos vitája kapcsán nyilván az alapkérdésekben feltételezem a konszenzust – , akkor lett volna rá mód, hogy ezeknek a követelményeknek is megfelelő beszámolót kapjunk a kezünkbe. Hölgyeim és Uraim! Az elszámolási szabá lyok fogyatékosságait fedezhetjük fel az év utolsó napjaiban történt kifizetések áttekintésével is. A probléma a következő: a költségvetés pénzforgalmi szemléletű elszámolás, azaz a január 1je és december 31e között ténylegesen megvalósult bevételeket és kiadásokat állítja szembe egymással. Nincs azonban szabályozva, hogy mely időszakra vonatkozó kifizetések teljesíthetők az adott évben. Így történhetett meg, hogy a december 2829én az OTP részére átutalt közel 7 milliárd forinttal, a magánerős lakásépít éshez kapcsolódó támogatások öt negyedéves összegével terhelték meg a tudomány mai állása szerint vitathatatlanul
