Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 1. kedd, az őszi ülésszak 10. napja - Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ÓMOLNÁR MIKLÓS, DR. (FKgP)
585 Ha azonban ez a törvény se m éri el célját, ha ez a törvény sem lesz végrehajtható, akkor pedig javasolni fogom, hogy a jövő év elején a Parlament alakítson vizsgáló bizottságot az egykori MSZMPvagyon sorsának felkutatására. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Kösz önöm. Szólásra következik dr. Ómolnár Miklós képviselő úr, Független Kisgazdapárt. Felszólaló: Dr. Ómolnár Miklós (FKgP) ÓMOLNÁR MIKLÓS, DR. (FKgP) Elnök úr! Tisztelt Ház! Nincs igazi rendszerváltás, nincs igazi rendszerváltás… Már mint valamiféle ördögűz ő ráolvasást, hangoztatjuk ezeket a mondatokat, ahelyett, hogy végre leülnénk és módszeresen végiggondolnánk, hogy mi mindent mulasztottunk az elmúlt másfél esztendőben, mi az, amit nem vittünk végig következetesen. Nagy szükség van erre, már csak azért is , hogy végre lezárhassuk a múltat, és a valóban legfontosabbakra, a gazdasági törvényekre figyelhessünk. De szükség van azért is, hogy az egyik oldalról ne ijesztgethessenek léptennyomon a lincselés rémével, az elszámoltatás, a leszámolás rémével, előhúzv a a régi '56. november 4i receptet, illetve, hogy a másik oldalról a hétvégeken a demagógia eszközeivel ne próbáljanak tüzet gyújtani, ott is varázsigéket mormolva, elkiáltani a varázsigét, hogy le a bolsevikokkal. Egyik sem használ, egyik sem hoz semmifé le eredményt, csak az, hogyha végre módszeresen végiggondoljuk, hogy mitől is lett ennyire következetlen ez a rendszerváltás. Szokolay Zoltán képviselőtársam fölemlítette annak a 4 114 683 választópolgárnak az akaratát, akik 1989. november 26án igennel sz avaztak a vagyonelszámoltatás kérdésében. Vajon, ha megkérdeznék tőlünk, hogy közel két év múltán miért nem tudtunk ennek az egységes, demonstratív népakaratnak eleget tenni, akkor mit válaszolnánk? Az előbb az MSZMP háza tájáról hangzottak el példák, én h add hozzak ugyancsak ijesztő példákat a kommunista ifjúsági mozgalom és utódszervezeteinek környékéről. Volt szerencsém végigböngészni az Állami Számvevőszék e témában készített dolgozatait. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe, valóságos politikai és gazdaság i krimik ezek a vizsgálati anyagok. A KISZ 49 utódszervezetéből 31 olyan elszámolást nyújtott be, amelyik a legkevésbé sem fogadható el hitelesnek, de a maradék 18cal szemben is súlyos kifogások támaszthatók. De hadd legyek egyszerre önkritikus is: óvatla nságból, naivitásból, ki tudja miért, egérutat is adtunk ezeknek a szervezeteknek. Például két hét telt el a törvény meghozatala és kihirdetése között. Ebben a két hétben bizony alaposan kihasználták a helyzetet. Nem tudom, hogy ez a Parlament, a képviselő k ennyire naívak, vagy valamiféle tudtomon kívül lévő politikai szándék fogalmazódik meg, ölt testet az ilyen hibákban. De sorolhatnám tovább a konkrét eseteket a KISZ utódszervezeteinek a háza tájáról. Akad például olyan utódszervezete, amelyik egyszerűen fölszívódott, az adott címen nem idézhető, nem található meg. Lehet, hogy veterán, idős kommunisták tanácsára illegalitásba vonultak a kezelésükben lévő vagyonnal együtt. Nem akármilyen vagyoni tételekről van szó! Sajnos a vonatkozó szabályok csak az inga tlanok elidegenítését tiltották meg, de nem rendelkeztek a számlapénzek, a készpénzvagyon, az értékpapírok sorsáról, ezek kihelyezéséről, forgatásáról. Százmilliók tűntek így el! Például a KISZ utódszervezetei, különösen a DEMISZ gazdasági irodája kisválla latok sorozatát hozta létre, amelyek csodálatos módon – egy híján mind – rövid idő alatt csődbe jutottak. A bevitt vagyon már legfeljebb csak polgári peres úton szerezhető vissza. Döbbenetes hazugság ebben a vagyonelszámolásban az utó dszervezetek részéről, hogy letagadták, hogy bármiféle műtárggyal rendelkeznének, miközben az Állami Számvevőszék rendelkezésére áll a Művészeti Alap listája, milyen értékes műalkotásokat kaptak annak idején könyvjóváírással. Ők úgy vallották be ezt a vagy ont, hogy azt mondták, semmiféle ilyen műtárgy nincs birtokukban. De lehetne tovább sorolni a példákat trélerekről, autókról, eltüntetett
