Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 3. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, az Állami Számvevőszéknek a Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló országgyűlési határozati javaslat, illetve jelentés együ... - SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
52 SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hálás vagyok az Országg yűlésnek, hogy közel egy órával a mai munka megkezdése után elkezdhetjük azt a munkát, amit a napirendben tegnap rögzítettünk. Engedjék meg, hogy először a gazdaság folyamatairól mondjak néhány szót, és utána szóljak a költségvetés zárszámadásáról az 1990. évben. 1990ben egy erősen gyorsuló átalakulást élt át a magyar gazdaság, amiben mind a pozitív, mind a negatív tünetek élesen előkerültek. Rendkívül pozitív az, hogy helyreállt a gazdaság belső és külső pénzügyi egyensúlya, a drasztikusan visszaeső volt keleti export sokkhatása ellenére az alkalmazkodás jóval sikeresebb volt, a termelők a vártnál is gyorsabban és határozottabban tudtak reagálni egy ilyen piacváltási kényszerre. Megindult és egyre gyorsul a privatizációs folyamat, és a magánszektor más for mákban is egyre nagyobb részét foglalja el a gazdaságnak. Mindezek során előrehaladt az új gazdasági rend jogi feltételének a megteremtése is. Ezeket azonban súlyos és nagyon komoly negatív tényezők kísérték. Ezek közül kettőt kell kiemelnem: a munkanélkül iség megjelenését Magyarországon, amivel a korábbi időszakban nem találkozott az ország közvéleménye, valamint az inflációs folyamat felgyorsulását, amelynek egyébként a hetvenes évek óta, mintegy elemeként a magyar gazdaságnak, tanúi lehetünk. A reálgazda sági mutatók romlásának, ami egy gazdasági visszaesésben, egy recesszióban jelenik meg, döntően keresleti tényezők voltak az okai. Kínálati oldalon nem volt olyan elem a magyar gazdaságban – az egyetlen aszályt kivéve – , aminek a közgazdasági hatása viszon t nem volt komolyan veszélyes a gazdaság egészére. Mivel kínálati oldalon nem voltak olyan elemek, amelyek a gazdasági recessziót okozták volna, egyedül a keresleti tényezők azok, amelyek a gazdasági visszaesést okozták. Ennek döntő eleme, hogy piacaink re ndkívül jelentős részét elvesztettük, nem politikai okok miatt, ezt szeretném kiemelni, hanem azért, mert volt partnereink fizetőképtelenné váltak, amikor egy új fizetési rendszerre tértünk át 1990ben. Egy olyan elszámolási technika kialakítására került s or, amire stabil piacgazdaságok is igen lassan és nehezen tudtak reagálni. Emlékezzünk Finnország 1990es hasonló gondjaira, amikor egy új elszámolásra tért át a Szovjetunióval. Nyilván mind a két partner részéről megjelentek alkalmazkodási problémák is. E gy ilyen elszámolási rendszer megváltozása nem marad zavar nélkül – , de ebbe belejátszott az is, amit keleti partnereink fizetőképtelensége jelentett. Rendkívül örvendetes dolog volt ugyanakkor az elmúlt évben, hogy az exportkereslet egy má sik eleme olyan új fejlemény a magyar gazdaságban, ami új exportpiacokon, fizetőképes exportpiacokon – elsősorban NyugatEurópa piacain – új tér nyerésében öltött testet. Így azt az óriási sokkhatást, amit a keleti export drasztikus összeszűkülése jelentet t a magyar gazdaságban, nagyrészt ellensúlyozni tudta a nyugati export bővülése. Mindaz azonban, ami egy ilyen piacváltással, egy ilyen piaci veszteséggel együtt jár a magyar gazdaságban, két komoly, címszóban megemlített kísérő jelenséget hozott: a munkan élküliséget és az inflációt. A munkanélküliség jelensége, amely az elmúlt évben egy folyamatosan gyorsuló folyamattá vált, az elmúlt évben még nem érte el azt a veszélyes mértéket, amit nem lehetett volna kezelni. Az, hogy 1991re megteremtődött a foglalko ztatás törvényi védelmi hálója – annak ellenére, hogy ez a folyamat nem állt le – , úgy gondolom, viszonylagos biztonságot jelent ezen a területen. Az inflációval kapcsolatban szeretném kiemelni, hogy itt a gazdaságban másfél évtizede meglévő inflációs foly amat olyan felgyorsulásának voltunk tanúi, amely nem tartós tényezők hatására, hanem alapvetően sokkhatás miatt következett be. Ezek a sokkhatások egyszeri, nagyon durva és nagyon markáns hatású elemei voltak a magyar gazdaságnak, de pontosan megragadhatók . Ilyen a világpiaci energiaárakra való átállás, a támogatásleépítési program végrehajtása, valamint az az
