Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 17. kedd, az őszi ülésszak 6. napja - Bejelentések: - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - MILE LAJOS (MDF)
334 amikor dél i határaink mentén egy kemény polgárháború dúl, hogy a legfontosabb katonai vezető posztján változás álljon be. Ez rendkívül fontos lett volna. Éppen ezért tisztelettel kérem az Országgyűlést, tegye lehetővé, hogy a Für Lajos barátom által (derültség) kilá tásba helyezett jogszokások elkezdődhessenek, ezeket kimunkálhassuk, hogy át lehessen az interpellációt utalni a honvédelmi bizottság körébe. Tisztelettel kérem, hogy "nem"mel szavazzanak a miniszter úr válaszára. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraib an.) Határozathozatal ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Interpelláló képviselőtársaink a miniszteri választ nem fogadták el. Kérdezem az Országgyűlést: elfogadjáke a választ? Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 149 "ige n" szavazattal 51 ellenében, 20 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta. Mile Lajos, a Magyar Demokrata Fórum képviselője interpellálni kíván a legfőbb ügyészhez "A szakszervezeti vagyon védelméről és a munkavállalók szervezkedési és szervezetei k működési esélyegyenlőségéről" címmel. Mile Lajos képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: Mile Lajos (MDF) – a legfőbb ügyészhez – "A szakszervezeti vagyon védelméről és a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről" cí mmel MILE LAJOS (MDF) Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Interpellációm indoklását egy kicsit messzebbről kell kezdenem. A magyar társadalomban mind a mai napig komoly ellenérzéseket okozott az a szituáció, amikor is vag yonátmentések vagy spontán privatizációs folyamatok történtek az országban, többféle becenevet is kitaláltunk erre a folyamatra, egyébként az emberek nagy része ezt rablásként éli meg mind a mai napig. A szakszervezeti vagyon ebből a szempontból sokáig nag y problémát okozott. Hogyan lehetne a szakszervezeti vagyon kérdését törvényileg úgy szabályozni, hogy az ne kerüljön ebek harmincadjára, és a szakszervezetekhez visszaszármaztatható legyen. Ezért született a XXVIII. törvény, amelynek az volt az alapvető c élja, hogy a szakszervezetek számára megőrizze ezt a vagyont, és egy demokratikus szakszervezeti választás után a szakszervezetek élhessenek tulajdonosi jogaikkal. Ehhez képest a törvény megszimatolása után egy pánikszerű kótyavetye vette ismét kezdetét az országban. Több helyen is nyilvánosságot látott a székházak eladása az újságokban, a sajtóban is megjelent. Kimondani is alig merem az összeget, hogy 1 milliárd 496 millió forintos ingatlanértékről van szó, amely áron alul került eladásra, ami nemcsak az emberek igazságérzetét sértheti, hanem nyilván alapvető etikai problémákat jelent, másrészt pedig magát a törvényt is sérti, nem beszélve a munkavállalói érdekekről, és talán ez a legfontosabb vetülete ennek a dolognak. Ezért a következő kérdésekre várom a legfőbb ügyész úr válaszát. A törvény 2. §a rendelkezik arról, hogy mely vagyontárgyakról köteles a szakszervezet elszámolni. Megtörténte a 2. § szerinti tételes felmérés? Augusztus 31ét szabta meg a törvény a teljességi nyilatkozatok leadásának. Tudom ása vane arról, hogy a vagyonról a teljességi nyilatkozatot átadtáke a határidő betartásával az Állami Számvevőszéknek? A harmadik, legfontosabb kérdés a törvény 6. §át érinti. A 6. § mondja ki, hogy a majdan megalkotandó szakszervezeti törvény hatályba lépéséig valamennyi vagyontárgy elidegenítési és terhelési tilalom alatt áll. Tudomásom szerint ez volt a felvezető részben is a leghangsúlyosabb, s tudomásom szerint ezt több helyen durván megsértették. Történteke ilyen visszaélések, és ha igen, történte intézkedés a törvény szigorú betartatására? S mivel a sajtóban is nyilvánosságot láttak erre vonatkozó adatok – nem akarok most felolvasó délutánt
