Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 17. kedd, az őszi ülésszak 6. napja - Az államháztartásról szóló törvényjavaslat, valamint az államháztartási törvény hatálybalépésével kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
309 gazdálkodni, amelyekre az a keserves feladat hár ul, hogy állami feladatokat valósítsanak meg, legyenek azok költségvetési intézmények, legyenek azok önkormányzatok, legyenek azok különböző szerveződésű társadalmi vagy félig társadalmi szervezetek. Minden olyan lépést, amely eddig kifejezetten liberalizá lt, és növekvő mozgásteret adott ebben a körben, vissza akar vonni a Kormány valamiféle nehezen megfogható ellenőrzési szándék és körülhatárolt nyomonkövetési szándék jegyében. A bérgazdálkodás szabályozásának megszüntetése, a központi források megpántliká zása beruházási, felújítási célokra, a kötelező bankszámlavezetés előírása, az alapítványokhoz való csatlakozás megtiltása, a tartós betétképzés megtiltása az állami támogatáson kívüli saját bevételek körére, a különböző külső vállalkozási tevékenységek dr asztikus beszűkítése akkor, amikor nincs elég pénz, egyszerűen megmagyarázhatatlan és érthetetlen. Én értem, hogy egy ideális állapotban azt kell mondani, hogy az állam pénzeivel gazdálkodó költségvetési szerveket az utolsó fillérig keményen, tételesen el kell számoltatni. Rendben van. De abban az esetben, amikor ezek az intézmények az állam által vállalt alapfeladatok finanszírozására sem kapják meg a minimális feltételeket sem – és erről nem ők tehetnek – , akkor ezeknél a gazdálkodás szabadságát és a kieg észítő források megszervezésének lehetőségét megszüntetni egész egyszerűen szakmai öngyilkosság. Érthetetlen. Nem tudom elképzelni, mit fognak csinálni azok az egyetemek, tudományos intézmények, amelyeknek a vállalkozási lehetőségét 1992től ez a törvény g yakorlatilag megszünteti. El sem tudom képzelni. Illetve el tudom képzelni: itt mindannyiunknál, meg a Kormánynál fognak kopogtatni sokmilliárdos többlettámogatásért. Könyörgöm, miből? Semmiből nem fogják megkapni ezt az erőforrást. És mit fognak csinálni azok a szervezetek, költségvetési intézmények vagy önkormányzatok, amelyek az állami támogatáson kívül eddig viszonylag okosan, ügyesen tudták a saját erőforrásaikat forgatni, uram bocsá' néha még a tartós betéteik után kamatokat is realizálhattak. Nem tud ják megtenni. Lehet, hogy átmenetileg a költségvetés forgóalapja jobb pozícióba kerül, lehet, hogy átmenetileg kisebb likviditási zavarokkal fog küzdeni, csak éppen három- vagy négyezer intézmény, önkormányzat fog még roszszabb, még lehetetlenebb helyzetbe kerülni. A szemlélettel – nemcsak egyszerűen a konkrét szabályokkal, a szemlélettel – nem lehet azonosulni és egyetérteni, tisztelt Ház. Hiszen nem ez az államháztartás reformja. Nem ez az a bizonyos reform, amitől azt lehet várni, hogy ez a lehetetlen he lyzetben lévő államháztartás képes legyen a bajokból kilábolni. Egyszerűen elképesztő, tisztelt Ház, hogy az úgynevezett állami feladatok végrehajtására szolgáló intézményrendszert durván és leegyszerűsítve csak a költségvetési intézményekre szűkíti le a t ervezet. Mintha más szervezetek nem látnának el – esetleg nagyságrendileg nagyobb – állami feladatokat. Gondoljanak az alapítványokra; gondoljanak a különböző önszerveződő intézményekre és szervezetekre, közöttük a karitatívakra; gondoljanak azokra a szerv ezetekre, amelyekhez csak kis mértékű állami támogatás járul, nagyobb többségét vagy a társadalom, vagy a gazdálkodó szervezetek adják össze; gondoljanak az alapítványokra. Egész egyszerűen azt a minimális klasszifikációt nem hajtja végre az államháztartás i törvényjavaslat, ami mindenki számára könynyen belátható. Vannak állami feladatok, amelyeket teljes körűen finanszíroz az államháztartás, ezt a költségvetési intézmények és szervek bonyolítják le, és vannak állami feladatok, szolgáltató feladatok, amelye ket más szervezetek, formák hajtanak végre. Mintha ezek nem is léteznének! Vagy ha léteznek, akkor számunkra sokkal rosszabb, tulajdonképpen megemészthetetlen gazdálkodási feltételeket akar teremteni ez az államháztartási törvényjavaslat. Régóta beszélünk róla, de különösen indokolt most – ugye ez is egy fantasztikus véletlen, hogy az előző nap folyt az Állami Vagyonügynökség beszámoló jelentése fölött a vita, amely többek között az állami tulajdonnal való gazdálkodásról, a privatizációról szól – , különösen aktuális arról beszélni tehát, hogy az állami tulajdonnal való gazdálkodás eredménye hogyan jelenik meg az államháztartásban. Erre az alapvető feladatra nem vállalkozik ez a törvény, hogy elkülönítse a
