Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 11. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
2259 Az elmúlt másfél évben a Parlamentet paragrafusgyártó gépezetté, kormányzati pecsétnyomóvá silányították, amelynek feladata a kormányfő szemében nem a felelősségelv érvényesítése, hanem a kormánydöntések szentesítése. Mi sem bizonyítja ezt szembeötlőbben, mint az elénk terjesztett költségvetés. Tisztelt Ház! Hadd idézzek a Magyar Köztáraság 1990. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzé séről készített állami számvevőszéki jelentésből. Az idézet így szól: "A költségvetési felhasználások és zárszámadások ellenőrzését megalapozó törvények és jogszabályok 1990. évben hatályos rendelkezései az országgyűlésnek sok vonatkozásban csak formális j ogokat, ezzel szemben a végrehajtó kormánynak szinte teljes átcsoportosítási és felhasználási felhatalmazást biztosítanak." Idézet vége. És ez így igaz. Gondolkoznunk kell, vajon érdemese költségvetési vitát folytatni akkor, ha a törvény végrehajtása sorá n az elfogadott költségvetést saját hatáskörén belül a Kormány kedvére változtatgathatja. Az MDFkormány ugyanis az ilyesfajta boldog felelőtlenséget biztosító régi jogszabályok eltörlése érdekében nem nagyon törte magát, s így azok 1991ben is érvényben v annak, sőt ezeket 1992re is fenn kívánja tartani. A törvénytervezet "A központi költségvetés végrehajtásának szabályai' címet viselő része hosszúhosszú oldalakon át taglalja szinte kéjelegve, hogy ki és milyen esetben térhet el az Országgyűlés által jóvá hagyott előirányzatoktól. A 42. szakasz formálisan még biztosítja ugyan, hogy a fejezetek között csak az Országgyűlés csoportosíthat át, de a (2) bekezdés már erősen szűkíti a Parlamentnek ezt a jogosítványát. Ami pedig a címek közötti átcsoportosítást ill eti, a jogszabály nem azt rögzíti, ami normális esetben elvárható lenne, azaz hogy kivételként mit enged meg az Országgyűlés a Kormánynak külön felhatalmazás nélkül, hanem fordítva. A 43. szakasz arról rendelkezik, hogy az Országgyűlés kivételként milyen k érdésekben tarthatja fenn magának az előirányzatok megváltoztatásának a jogát. Az 50. szakasz (2) bekezdése alapján pedig a Kormány olyan költségvetési intézkedéseket is hozhat, amelyekhez még a pénzügyminiszter egyetértése sem szükséges. Ehhez képest csek ély vigaszt jelent, hogy a kormányzat az előirányzatok megváltoztatásáról a zárszámadáskor köteles beszámolni a Parlamentnek. Ekkor már futhatunk a pénzünk, pontosabban: az ország pénze után. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A beterjesztett állami költségv etés minősége közvetve arra ad választ a képviselőknek és az ország polgárainak, hogy a Kormány valójában alkalmase egyáltalán arra, amire való, vagyis az ország kormányzására. A válaszunk e törvénytervezet alapján nem lehet más, mint az, hogy nem. Azzal, hogy az Antallkormány ezt a költségvetési törvénytervezetet ilyen állapotban és ilyen módon terjesztette a Parlament elé, döntő bizonyítékát adta, hogy nem alkalmas annak a hivatásnak a betöltésére, amelyre a választók felhatalmazták őket. (Taps a bal ol dalon.) Ebből a tényből nekünk – parlamenti képviselőknek – le kell vonnunk a politikai következtetéseket. Fel kell tennünk a kérdést: ki viseli a politikai felelősséget azért, ami a költségvetési javaslat körül történt? Önöket, tisztelt miniszterelnök úr – jelen nem lévő miniszterelnök úr – és tisztelt pénzügyminiszter úr, a Parlament arra kötelezte, hogy a megadott határidőig a költségvetés különféle változatait terjesszék be. A Parlamentnek ezt a döntését önök semmibe vették. Ezzel megsértették az önökre nézve is kötelező törvényt. A kérdés tehát az: ki viseli ezért a felelősséget? Ki felel a költségvetés késedelmes beterjesztéséért, amely lehetetlenné tette az érdemi vitát? Mint mindannyian tudjuk, a Magyar Parlamentben nem terjeszthető elő bizalmatlansá gi indítvány az egyes tárcák vezetőivel szemben. Ám a politikai felelősség kérdését fel kell vetni. Ha mindazért, ami történt, a pénzügyminiszter úr a felelős, akkor vagy neki vagy a miniszterelnöknek le kell vonni a megfelelő következtetéseket. Ha a pénzü gyminiszter urat megakadályozták abban, hogy – programját megvalósítandó – a költségvetés elkészítésekor érvényesítse akaratát, akkor a miniszterelnök úrnak meg kell neveznie azokat a személyeket, akiket ezért felelősség terhel. Ha
