Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 11. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
2252 Teljesen elképzelhetetlen: olyan körülmények között, amikor az elmaradó államháztartási reformot, amikor a költségvetési kiadások, az intézménystruktúra, a nagy ellátórendszerek felülvizsgálatát megpróbálja valamiféle gazdasági presszióval pótolni a Kormány, és lineárisan szétteríteni a költségvetés rendkívül szűk előirányzatait súlypontképzés nélkül, egész egyszerűen az intézményhálózat valamennyi elemét, valamennyi nagy területét fokozatos elsorvadásra ítélni nagyobb bűn, mint vállalni, szembenézni a vállalhatatlan, elhalasztandó, költségvetésből nem finanszírozható állami feladatokkal. Különösen rendkívül élénk az ellentét akkor, ha azt látjuk, hogy ugyanakkor a hatalmi bázis megerősítését szolgáló központi igazgatás kiadásai 40%kal emelkednek. Eg yszerűen elképesztő, hogy egy összesen 6 milliárd forint értékű kárpótlásra 1,2 milliárd forintos költségvetési kihatású hivatalt akar a Kormány létrehozni. A példákat lehetne sorolni, de erről majd az ágazati témák kapcsán képviselőtársaim még külön is sz ólnak. Mindent összevetve, tisztelt Ház: sem a bevételi oldalon, sem a kiadási oldalon nem látunk olyan előrelépést, amely alapján a '92es költségvetési törvényjavaslatot el lehetne fogadni. Éppen ezért azt javasoljuk a tisztelt Háznak, ne tegye ezt, ne v állaljon közösséget egy ilyen költségvetéssel és ennek konzekvenciáival. Azt ajánljuk a Kormánynak, hogy – éppen azért, mert 1992re az ország finanszírozásához szükséges alapszerződéseket a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel már megkötötte, éppen azért, m ert a Parlament vállalta, hogy 6080 milliárd forintnál nem nagyobb összegű hiánnyal fogja majd a költségvetést végrehajtani – ezt a költségvetési törvényjavaslatot vonja vissza, és 1992. március 31éig terjesszen elő egy tisztességesen előkészített, a főa rányokat megváltoztatni képes, az alapvető kiadási feladatok felülvizsgálatára épülő és a bevételi forrásokban az adó változtatásának hatásait figyelembe vevő költségvetést. Az I. negyedév végéig a '91es jóváhagyott költségvetés bázisán folytatódjék továb b a gazdálkodás a költségvetési szerveknél. Ebben a periódusban van arra lehetőség, hogy a Kormány felülvizsgálja a költségvetés állami kiadásait, és a szükséges kiadáscsökkentő tételeket hozza a Parlament elé. Azt javasoljuk, hogy mindössze két feladat ka pjon prioritást a '92es költségvetésben: a szociálpolitikai jellegű feladatok, ezen belül döntően a munkanélküliség kezelésével kapcsolatos eszközrendszer, illetve az oktatás. Az összes többi területen erőteljes mérséklésre kerüljön sor. Különösen vonatko zzék ez a mérséklés az állami rezsi kiadásaira. Be kell fagyasztani az állami rezsi összes előirányzatait, ezen belül átcsoportosításokkal a bűnüldözésre, illetve az ország védelméhez szükséges erőforrásokra célszerű többletpénzt biztosítani. Az a szilárd meggyőződésünk, hogy ebben a rendkívül kritikus helyzetben, tisztelt Ház, válságperiódusban, '92ben, nem szabad a költségvetést folyó kártérítési kiadásokkal terhelni. Ha a Parlament meg is hozza ezeket a törvényeket, ezek kifizetését '92ben függessze fe l, és akkor járuljon hozzá, amikor megindul az országban a gazdasági növekedés. Lássa el a Parlament a Kormány javaslata alapján a vagyonpolitikai irányelvek módosítása keretében működő vagyonnal a társadalombiztosítást, és kímélje meg olyan mértékű élőmun kadrágítástól a gazdálkodó szférát, mint amit tervez. Tiltakozunk az ellen a fogyasztásiadónövekedési hullám ellen, amelyet az elmúlt két napban kaptunk meg, és amelynek egyes részleteit érdemes lesz végignézni. Csak figyelmükbe ajánlanám, tisztelt Ház: 4 forintos literenkénti benzináremelés fogyasztóiadóemelés címén, a tömegfogyasztásra szánt eszközöknek, élelmiszereknek a jelentős fogyasztóiadóemelése egész egyszerűen elfogadhatatlan. Ajánljuk a Kormánynak, hogyha már egyszer a láthatatlan jövedelmek elleni küzdelemben megpróbál minden erőforrást bevetni, akkor ne burkolt parciális vagyonadóelemekkel – mint amilyen a vagyonértékesítésből származó jövedelmek progresszív adóztatása vagy a képtelen gépjárműsúlyadó – operáljon, hanem készítse elő, és hozza be a Parlament elé egy tisztességes általános vagyonadónak a dolgát, amely tényleg lehetővé fogja tenni, hogy a közteherviselésben az igazán kiugró vagyonnal rendelkezők nagyobb mértékben vegyenek részt.
