Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 11. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - BECKER PÁL, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ)
2242 megállítani – nem jól járunk el ezekben az ügyekben. (Taps a bal oldalon. – Közbeszólások: Úgy van!) Azok a kérdések, amelyek itt napiren den vannak, sokkalsokkal fontosabbak, mint rengeteg más kérdés, amiról beszélünk. Tegnap miniszter úr azt mondta, hogy a költségvetés sokak jóslata ellenére 1991ben nem omlott össze, és ez azt bizonyítja, hogy a Kormány érzékenyen reagált a társadalom fe szültségeire. Tulajdonképpen valamilyen nem lényegtelen vonatkozásban egyetértek a miniszter úr állláspontjával. Azonban hangsúlyozni szeretném, hogy nem tartom a megoldást megnyugtatónak. Mit tett a Kormány? Elhalasztotta, elkerülte a feszültségek kezelés ét, megtalálta a társadalom a Kormánnyal együtt a módját, hogy az átalakulás keserves ügyeit hogyan tudjuk úgy kezelni, hogy az ne okozzon 1991ben súlyos társadalmi feszültséget, de ezzel nem oldottuk meg azokat a problémákat, amelyek megoldása a feladatu nk. Nem oldottuk meg gyermekeink jövőjét, nem oldottuk meg, hogy itt egy sikeres piacgazdaság alakuljon ki, amelyben a nemzeti jövedelem átrendezése nem a költségvetés feladata vagy nem ilyen mértékben a költségvetés feladata. Sőt, nem tettünk jelentős lép ést ebben az irányban. Toldozgattuk és foldozgattuk a költségvetés ügyeit úgy, hogy ne legyenek nagyok az átmeneti feszültségek. Három kérdésről szeretnék beszélni: mi a helyzet, mi jellemzi az előterjesztést, és végül, hogy az előterjesztés részleteit hog yan lenne célszerű tárgyalni? A pénzügyminiszter úr egy évvel ezelőtt azt mondta, hogy ilyen rosszul előterjesztett költségvetést többet magyar kormány nem fog előterjeszteni. Az az időzavar, amivel most küszködünk és az a furcsa jelenség, hogy egy olyan p arlament, amiben határozott kormánytöbbség van, a bizottsági munka során négy bizottságban és nem jelentéktelen bizottságban nem tartotta a költségvetési előterjesztést tárgyalhatónak, ez egy válságjelenség, egy nagyon kedvezőtlen jelenség. Arról a mellékkérdésről nem akarok most szólni, hogy nem teljesen világos számomra, hogy ilyenkor mi az eljárás. Ha a bizottságok, fontos bizottságok nem tartják a költségvetést tárgyalhatónak, akkor minek az alapján kezdtük el a tárgyalást? Nem kellett volnae ebben a kérdésben szavazásra feltenni a kérdést, hogy a bizottságok eltérő véleménye következtében szükség van a tárgyalás megkezdése előtt a Parlament állásfoglalására. Lehetséges, hogy más megoldás kínálkozik, de biztos vagyok benne, hogy ilyen egyszerűen arról a kérdésről tulajdonképpen döntés nélkül dönteni, hogy fontos bizottságok nem tartották a költségvetést tárgyalásra alkalmasnak, nem volt helyes, nem volt célszerű. (Taps.) A véleményemet arról a kérdésről már elmondtam, hogy milyennek tekintem az ország h elyzetét. De mivel nagyon sokszor elhangzik, és itt a tárgyalás során is már kétszer elhangzott, hogy az 1991es esztendő sikeresztendő volt, el szeretném mondani és fontosnak tartom, hogy idefigyeljenek és gondolkozzanak ezen, hogy mi az 1991es esztendő gazdasági sikereinek kétértelműsége. Valóban úgy kezdtük az elmúlt évet, hogy nem voltak devizatartalékaink. Valóban tudtuk, hogy a szovjet piac és a volt KGSTországok piaca összeomlik, és ez nagy zavart fog okozni. Ennek ellenére vagy ennek figyelembevét elével készítettünk egy olyan költségvetést, amely az azt megelőző, 1989. esztendővel ellentétesen költségvetési deficittel, méghozzá jelentős költségvetési deficittel számolt. Úgy véltük együttesen, hogy így át tudjuk hidalni azokat a nehézségeket, amelye ket ez a különlegesen nehéz év okozni fog. Most büszkék vagyunk, hogy nem omlott össze semmi. És nem indokolatlan ez a büszkeségünk, valamilyen értelemben ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaság tényleg alkalmazkodóképesebbnek mutatkozott, mint sokan hitték , és tulajdonképpen alkalmazkodóképessebbnek is mutatkozott bizonyos vonatkozásban, mint ahogyan azt a kormánykörök hitték. Miért nem vagyok megelégedve ezzel a sikerrel? Nem azért, mert csökkent a nemzeti jövedelem termelése, nem azért, mert csökkent az i pari termelés. Teljesen értehető. Ha a belföldi piacot liberalizáljuk, és a magyar vállalatoknak meg kell küzdenie a külföldi termékek versenyével – és ennek örülünk, mert az állampolgárok áruellátása lényegesen javult – , hogyha összeomlott a Szovjetunió é s a Szovjetunió szövetségi
