Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 11. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SZARVAS BÉLA, a nemzetbiztonsági bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - BECKER PÁL, DR. (MDF)
2240 A Számvevőszék benyújtott anyaga mentes mindenféle politikai vagy gazdaságpolitikai kitételtől, és nagyon fontos, hasznos szakmai megjegyzéseket tesz, amelyre a Demokrata Fórum képviselőcsoportja is támaszkodni szeretne. Hadd jegyezzem meg, hogy természetesen nem mindenben értünk egyet az Állami Számvevőszék véleményével, és – sajnos – vannak benne, ha kisebb jelentőségű is, de szakmai hibák is. Ami tulajdonképpen érthető a benyújtás és a véleményezés közötti rövid idő miatt. E gyetlenegy példát hadd hozzak, a 9. oldalon szerepel a következő mondat: A megalakult gazdasági társaságok az állami vagyon után számításaink szerint – mondja a Számvevőszék – csak minimális, 2,8%os részesedést fizetnek, szemben az állami vállalatok által fizetett 25%kal. Ebben az egy mondatban két, egymástól teljesen különböző dolog keveredik össze: a 2,8% vagyon utáni részesedés, a 25% pedig a nyereség utáni részesedés – tehát ezeket egy mondatba összehozni szakmailag hibás. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szer etném a Demokrata Fórum frakciójának véleményét kifejteni az elmúlt napon hallott bizottsági állásfoglalásokkal kapcsolatban. Az alkotmányügyi bizottság tegnap elhangzott állásfoglalásában több olyan észrevétel is volt, amelyet nagyon fontosnak tartunk, és amelyet – úgy érezzük – valóban figyelembe kell venni a vita során és a végleges költségvetés kialakításakor. Ugyanakkor több olyan megállapítás is elhangzott, amellyel a Demokrata Fórum nem ért egyet. Nem ért egyet azért sem, mert alapvető szakmai indoko ltságuk nincs az elhangzott megállapításoknak. Mint a bizottsági jelentésben olvasom, a bizottság előadója kifogásolta, hogy a Kárpótlási Hivatal részére a költségvetés 60 millió forint állóeszközfelújítást javasol. Nem érti, hogy egy új hivatalban miért kell állóeszközfelújításra pénzt tartalékolni. Azt hiszem, senki nem vonja kétségbe, hogy ha a generációs hullám miatt az általános iskolában például túl sok gyerek kezdi meg az első osztályt és emiatt valamelyik közösségi célra használt termet osztályter emmé kell átalakítani, akkor az iskola kénytelen a felújítási összegek keretéhez nyúlni, és fel kell újítani, át kell alakítani azt a termet – bár azok az általános iskolás gyerekek újak az iskolában, a felújítási keretből valóban fordítani kell erre a cél ra. Pontosan ez történik a Kárpótlási Hivatal esetében is, hiszen a hivatal jogilag új – ebben teljesen igaza van a jogi bizottságnak – , viszont olyan épületben kapott elhelyezést, amelyet fel kellett újítania, át kellett alakítania saját céljaira. Nem ért ett egyet a bizottság előadója az ügyészségeknek nyújtott 1991ben 458 millió forintos béralap 1103 millió forintos növelésével: ezt sokallta. El kell mondanom, tisztelt Ház, hogy 1990. november 26án a Parlament elfogadott egy törvényt a bírák, az ügyésze k, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról, és ez a törvény előírja, hogy az ügyészek fizetését mennyivel kell emelni – ez tükröződik döntő mértékben az előirányzatban. Szeretném leszögezni, hogy itt nem kormánypárti susmusról volt szó, hiszen ezt a törvényjavaslatot 88%kal fogadta el a Parlament, tehát az ellenzéki képviselők is támogatták annak idején. A bizottsági előadó megkérdőjelezte azt, hogy a magyar Kormány expocélokra 2 milliárd forintot tervezett be a költségvetésbe anélkül, hogy bármiféle indoklását is adta volna. Kérdezte: miért tettük bele, illetve miért tette bele a Kormány? A költségvetést november 26án kellett lezárni – az expóról december 5én döntött a Parlament. Miért került be akkor, hogyha nem volt törvén y rá? Egész egyszerű, tisztelt Ház: a Kormány és a koalíciós pártok akarták az expót, és az általuk összeállított költségvetésbe be akarták tenni az expót. Miért nincs részletes elemzése a 2 milliárd forintnak? Ez is roppant egyszerű: Boross miniszter úr, Kádár miniszter úr és Demszky Gábor főpolgármeseter úr talán ezekben a pillanatokban ülnek egymással szemben egy asztalnál, és pontosan arról tárgyalnak, hogy mi legyen e mögött a 2 milliárd forint mögött. Úgy érzem, hogy a konszenzus alapján, ami kialakul t a Kormány és a főváros között, igencsak helytelen lett volna a főváros véleményét figyelmen kívül hagyva megállapítani ennek a pontos tételezését.
