Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 11. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SZARVAS BÉLA, a nemzetbiztonsági bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - BECKER PÁL, DR. (MDF)
2237 Mindannyiunk előtt ismert már a lassan mögöttünk lévő év főbb adata: a keleti piac vártnál gyorsabb összeomlása, az Öbölháború gazdasági következményei, a GDP 79%os csökkenése, a munkanélküliség magas aránya, s mindezek meghatározzák azt a teret, amelyben a költségvetés mozoghat. A fentiek mellett azonban még egy nagyon súlyos gond húzódik meg: a belső államadósság. A hosszú titkolózás után ma már minde nki tisztában van azzal, hogy mennyi az ország külföldi adóssága, ugyanakkor nagyon kevesen ismerik, hogy mit jelent ez, illetve a belső adósság a folyó költségvetés tekintetében. Az adósságszolgálat és a kamattérítés az 1992es költségvetésben 172 milliár d forintot jelent, amely nagyságrendileg megegyezik, illetve némileg meghaladja a személyi jövedelemadóból befolyt pénzt. Ezek mellett találunk olyan jeleket is, amelyek bizonyítják a gazdaság alkalmazkodóképességét, rugalmasságát. Az infláció növekedéséne k lelassulása, a NyugatEurópába irányuló export erőteljes növekedése, a külföldi beruházások volumene, a növekvő devizatartalék és a csökkenő külső eladósodottság mindmind olyan biztató tény, amire már lehet építeni. Ezeket is figyelembe véve az előttünk fekvő költségvetési javaslat az ideinél jobb körülményeket tételez fel a következő gazdálkodási évre. Az elsődleges gazdaságpolitikai cél, az infláció leszorítása mellett már a gazdasági teljesítmény csökkenésének megállításával, esetleg szerény mértékű n övelésével számol a Kormány. Reálisak ezek a feltételezések, vagy csupán légvárak? A Közös Piaccal létrejött társulási szerződésünk eredményeként kisebb ellenállásba ütközünke ezen a rendkívül fontos piacon, vagy megkezdődnek a magyar termékek elleni szőn yeg alatti akciók? Ma még senki sem tudja pontosan, de mindenesetre az ország érdekében nagyon remélem, hogy a sötét képet festő néhány intézet előrejelzése pontosan annyira válik be, mint amennyire a 60%os inflációval fenyegető jóslatuk vált be! Az előre jelzések szerint ugyanis a világgazdaság jövőre bővülni fog, ami révén a magyar áruk elhelyezésére is nagyobb lehetőség nyílik. A Szovjetunió területén létrejött új országokkal folytatott kereskedelmünk semmiképpen sem fog olyan mértékben csökkenni, mint a z idei évben, s a hazai, nem csökkenő vásárlóerőt is figyelembe véve ez elegendő reményt nyújt ahhoz a feltételezéshez, hogy a termelés a továbbiakban nem fog csökkenni. Mielőtt a tényleges irányzatokra rátérnék, röviden értékelni kell a beterjesztett anya g szerkezetét. Az 1992es költségvetés viszonylag áttekinthetően fogja át az államháztartás egészét, megjelenik benne az államháztartás alrendszereinek fokozatos különválasztása. Ezen belül a központi költségvetés és az államháztartás többi összetevője is tisztán és részletesen definiált, kellően részletezett. Ez a tendencia a tavalyi költségvetés benyújtása óta erősödött, és jó összehasonlítási lehetőségeket biztosít a tárgyévhez viszonyítva, bár ez utóbbit a fejezetek közötti átcsoportosítások néha megneh ezítik. A költségvetés nem titkos, a korábban elrejtett tételek is nyilvánosságra kerültek, mint például most már megtudhatjuk belőle, hogy hány emberrel dolgozik az Információs Hivatal. A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja támogatja a költségvetésben megfogalmazott prioritásokat. Alapvető fontosságúnak tartjuk az infláció letörését, hiszen a határozottan alacsonyabb tempójú áremelkedés nemcsak a gazdaság helyreállítását segítené elő, hanem az emberek számára is könnyebbséget jelentene. Támogatjuk azokat az erőfeszítéseket, amelyek eredményeként felgyorsul a privatizáció, tovább nő a versenyképes export. Mindezeket úgy kell megvalósítani, hogy eközben az arra rászorulók szociális ellátása lehetőleg javuljon, de semmiképpen se romoljon. A javaslatból egyértelműen megállapítható, hogy a kormányzat a hosszabb távú elemek erősítésére törekedett, és a gazdasági kibontakozásnak adott prioritást. Az államháztartás kiadásainak
