Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 10. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
2209 A horgászember szempontjából az elektromos halfogás nem látszik sportos tevékenységnek – véleményem szerint se az – , de a hatályos halászati és természetvédelmi törvén yekben külön az elektromos halfogókészülék használata nincs szabályozva. Az egész ország területén az ilyen eszközt engedélylyel használók köre igen szűk, valójában főleg halászati szövetkezetek és kutatóhelyek használják. Azon megfigyelésük, hogy elektrom os használat után az ívási idő leteltével még fél év múlva is érett ikrákat találtak a halakban, nagyon érdekes. Szeretném azonban felhívni az óvári ismerős horgászok figyelmét arra, hogy ilyen megfigyelésekre elektromos halászat nélkül is szert tehetnek, hiszen a petesejtek érésében kétségkívül van szezonalitás, de a populáción belül különböző okok miatt igen nagy a szóródás. Az előbb említettem, jogi szabályozás hiánya miatt, ha azt alapító határozat vagy külön kezelési szabályzat nem tartalmazza, a halás zat más módjaival, a horgászattal együtt az elektromos halfogó készülék is használható tájvédelmi körzet vizeiben is. Ezzel összefüggésben a képviselő úr által írt törvényadta jog nem létezik, így a tevékenységet nem lehet betiltani. Az e módszerrel kifogo tt hal mennyisége – országos összehasonlításban – igen csekély. Alkalmazásának területein, ha az alkalmazás szabályait betartják, elfogadhatónak tartjuk használatát. Ilyen területek a mintahalászat, a faunisztikai kutatások, nehezen halászható helyek, akad ók, holtágak halászhelyei, halmentés. Tavaly például a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából végzett mintahalászat borzolta fel a kedélyeket, mivel azt az üzemtervtől eltérő időben, a horgászidényben alkalmazták a kutatók, tehát nem a szövetkezet emberei , a bős – nagymarosi akció hatásainak felmérése érdekében. Képviselő Úr! A természetes vizek haltelepítési gyakorlatával kapcsolatos aggodalma már szakmai kérdés. Sajnos, a nemeshalak ívásának erdményessége nagyon alacsony. Ez alól szerencsére kissé kivétel pont az említett szigetközi terület. A márna, süllő, kecsege, csuka, harcsa itt ívott, a területet ezért középeurópai halbölcsőnek tekinthettük eddig. Szemben képviselő úr véleményével, éppen azért, hogy a nemeshalak aránya megfelelő legyen, a Győri Halás zati Szövetkezet például kétnyaras, tehát ötvenhatvan dekás pontyokat helyezett eddig ki. Az ilyen fejlettségű nemeshalak nagyrésze már eljutott az ivarérettségig. Szeretném megjegyezni, hogy az úgynevezett másodrendű halak telepítésének elmaradása nem ol yan veszélyes, mint a képviselő úr interpellációjában vázolt kép. Ezek kifogott mennyisége sem olyan számottevő, mint a nemeshalaké, ugyanakkor a populációgenetikából jól ismert jelenség szerint a másodrendűek szaporodása sokkal gyorsabb, toleranciaspektru muk is sok tekintetben szélesebb. Így a ma alkalmazott telepítési struktúra elvileg hathatna a fajok sokféleségének csökkentése irányába, de az előbb említett tények miatt ilyen megfigyelések nincsenek. Sokkal nagyobb veszély fenyegeti a sokféleséget más i rányból. Szakembereink véleménye szerint az igazi veszélyt az jelentené, ha a terület – tehát a holtágak, mellékágak – nem kapna elég vizet például a Duna elterelése miatt. A terület halbölcső szerepe valószínűleg ekkor megszűnik, s legfeljebb a dévérkesze g, az ezüstkárász, a sügér eredményes ívásának feltételei maradnak meg a jelenleginél alacsonyabb szinten. Képviselő Úr! Ezután nagyon röviden, de annál töményebben válaszolok utolsó mondataira. Szemléletkülönbség van köztünk a halászat, halgazdálkodás, va dászat, vadgazdálkodás, környezetvédelem kérdésében. Az ön szemléletében ezek a kérdések úgy oldhatók meg, ha a halászati, vadászati, talajvédelmi, erdővédelmi stb. jog elvonásra kerül a tulajdonostól, a gazdálkodótól. E javaslatnak egyszerűen nem értem a logikáját. Miért tételezik fel néhányan, hogy az igazi tulajdonos kevésbé vigyáz földjére, erdejére, halastavára stb., mint a bérmunkás az állami vagy az úgynevezett szövetkezeti vagyonra? Úgy hiszem, az igazi tulajdonosnak pont az az érdeke, hogy termőföl djéből, erdejéből stb. az unokája még jobban éljen, mint ő maga. Ez az aktív környezetvédelem, s ezt nem helyettesíti semmilyen büntetőrendszer, semmilyen külső dresszúra. Mindezt felismerve, mi mindig jövőt építő gazdálkodásról beszélünk – vadgazdálkodásr ól, erdőgazdálkodásról, talajerőgazdálkodásról stb. – , s a védelmet éppen az úgynevezett jóakaratú
