Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 10. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
2178 oldalait, kiadási tételeit hogyan lehetne csökkenteni, a tárcák képviselői minden erre irányuló erőfeszítésnek ellenálltak, és ragaszkodtak azokhoz az előirányzatokhoz, amelyeket a költségvetés tartalmazott. Egy péld át hadd hozzak föl erre. A költségvetés Miniszterelnöki Hivatal alatt a Kárpótlási Hivatal részére 60 millió forint állóeszközfelújítást javasol. A bizottsági vita során megkérdeztük a Kormány jelen lévő képviselőit, hogy egy új szervezet, ami csak nemrég en jött létre, gondoljuk, hogy hamarosan meg is fog szűnni, nem hisszük, hogy a Kormány még évtizedekig kíván kárpótlást folytatni, mi szükség van 60 millió forint állóeszközfelújításra? Kérdésünkre megnyugtató választ nem kaptunk, s úgy gondoljuk, hogy e zt a 60 millió forintot máshol kellene fölhasználni. Hadd hívjam föl a figyelmet arra is, hogy ha a tárcák képviselői minden alkalommal ellenállnak azoknak a képviselői javaslatoknak, hogy csökkentsük az előirányzott kiadási tételeket, akkor a költségvetés nem tud ellenállni annak a nyomásnak, amely a jogos igényekkel kapcsolatban éri, s két helyzet, két lehetőség áll majd a Parlament előtt. Az egyik megoldás az lesz, hogy nem fogja tudni ezeket a jogos kiadásokat kielégíteni, a másik megoldás pedig az lesz , hogy a bevételi oldalt lesz kénytelen emelni, tehát hogy ne kerteljünk, az adóemelések ebben az esetben nem lesznek elkerülhetőek. Szeretném tehát – és a bizottsági vitában ez kikristályosodott – felkérni a tárcák képviselőit, hogy engedjenek azoknak az indítványoknak, amelyek racionalizálva szeretnének egyes kiadási tételeket megkurtítani. A következő elvi jellegű észrevétel. Észrevettük a költségvetésben a tartalékolásnak egy egészen különleges formáját, mégpedig a nem indokolható létszámelőirányzatoka t. Példaként hadd hozzam föl az ügyészséget. Az ügyészségnek 1991ben 458 millió forint béralap volt megállapítva, mindezt 2007 főre vetítve. Na most 1992ben az ügyészség számára megállapított létszám 2221 fő, tehát 10%kal haladja meg az előző évi létszá mkeretet, holott az ügyészség az 1991. évi létszám 15%át sem volt képes betölteni. Mi következik ebből, tisztelt Ház? Ebből az következik, hogy 1992ben az ügyészség létszámbéralapigénye már 1,1 milliárd forint lesz, ami 640 millió forint különbséget ere dményez. El tudjuk képzelni azt, hogy az ügyészségnek szüksége van erre a 640 millió forintra, de hogyha ezt tartalékolni kívánja, akkor állítsa be tartalékként a költségvetésbe, hogy annak a felhasználásáról a Parlament dönteni tudjon, de ilyen nem indoko lt létszámelőirányzatokkal, amelyeket – hangsúlyozom – a bizottság ülésén sem tudtak megindokolni, ne éljenek, mert ilyen módon 640 millió forintot vonnak el más céloktól. A következőkben szeretnék egy példát hozni arra, amikor kérdésünkre a Kormány képvi selőitől ugyan választ kaptunk, azonban ez a válasz nem volt minden esetben teljesen érthető. A példa a Köztársasági Elnöki Hivatal reprezentációs kerete, amely a költségvetés szerint 2,8 millió forint. Most nem tudjuk eldönteni, tisztelt Ház, hogy ez a pé nz, ez a pénzösszeg, 2,8 millió forint, ez sok, kevés, elegendő vagy nem elegendő. Ezért össze kellett vetnünk más reprezentációs kiadásokkal, és azt találtuk, hogy a Miniszterelnöki Hivatal reprezentációs kerete 13,2 millió forint, közel ötszöröse a Köztá rsasági Elnöki Hivatal hasonló keretének. A tárca nélküli miniszterek 2 millió forint reprezentációt kapnak. Pusztán a Belügyminisztérium hétmillió, hetes millió forintot, kettő és félszerese ez a Köztársasági Elnöki Hivatalnak. A rendőrfőkapitányságok 4, 6 millió forintot, és most kapaszkodjanak meg, még a büntetésvégrehajtási intézetek is, a börtönök 3 millió forint reprezentációval rendelkeznek, tehát meghaladják a Köztársasági Elnöki Hivatal reprezentációját. (Zaj. – Taps balról.) Még egyszer mondom, t isztelt Ház, nem tudjuk eldönteni, hogy a 2,8 millió forint elég vagy nem elegendő. Hogyha ez elegendő, el tudom képzelni, és hogyha ilyen választ kapunk, akkor úgy vélem, hogy a többi reprezentációs keretet radikálisan kell csökkenteni. Tehát a börtönökne k talán nem kellene 3 millió forinttal rendelkezni, királyok, hercegnők és köztársasági elnökök idejönnek a Parlamentbe, és nem a börtönöket látogatják többnyire. Ha viszont a büntetésvégrehajtásnak
