Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 10. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
2172 legcélravezetőbb megoldás az alap megszüntetése, és a még me glévő lakáskötvények visszatelepítése az érintett pénzintézetekhez. Végül a 3809es számú beadványunkban, miután a fogyasztási adóra és a fogyasztói árkiegészítésre vonatkozó eredeti javaslatot, amely kétharmados volt, nem szavazták meg, javaslatot teszünk a fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítés mértékeire. Legvégül, de még mindig nem a végén: sok tekintetben jogos kritikát hallottunk, és jogos a kritika is, hogy már megint lehetetlen helyzetbe hozta a Kormány a Parlamentet, rendkívül rövid idő alat t kell elfogadni a költségvetési törvényt, nem beszélve az adótörvényekről. Azt szeretném mondani, hogy ezt a helyzetet a Parlament és a Kormány közösen hozta létre. Önök a költségvetés tárgyalásakor tavaly elfogadtak egy olyan menetrendet, ami tarthatatla nnak tűnt, és ezt az élet igazolta is. Nem lehet négy darab menetre szabdalni a költségvetés megtárgyalásának, jóváhagyásának folyamatát. Ezt a kérdést az államháztartási törvény jóváhagyása kapcsán úgyis meg kell vitatnunk, hogy 1992ben elkerüljük a most ani helyzetet. Ez most nem ígéret, mielőtt még a fejemre olvassák. A késedelem azzal is öszefügg, hogy az Áht.t sem sikerült elfogadni. Lehet, hogy ez is jobb, mert a mostani vitában egy csomó szabályozás még tisztultabb lesz, és akkor januárban jobb vitá kat és törvényt hozhatunk létre. Természetesen elnézést kérek, és megkövetem a tisztelt Házat, hogy 13 nappal később nyújtottam be a végleges költségvetés a Kormány nevében, de az irányelvek, amelyben az összesenek voltak, azok hónapokig rendelkezésre áll tak, tehát a fő összefüggéseket meg lehetett ismerni. Elismerem, hogy ez nem helyettesíti a költségvetés részletes vitáját. Végül szeretnék beszámolni arról a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az Érdekegyeztető Tanáccsal töltöttem a múlt hét péntekét és szomb atját, és számos megállapodásra jutottunk. Ezek a megállapodások részben érintik a '92. évi költségvetést, ilyen megállapodás például a gyerekenkénti adóalapcsökkentő kedvezmény javasolt emelése 1000ről 1300 forintra, ilyen megállapodás a családi pótlék félévi felülvizsgálata, és 20%kal történő éves növekedésének a kiegészítése – most 15% szerepel – , ilyen bizonyos szociálpolitikai kiadások belső átcsoportosítása, és mondhatnám tovább. A Kormány csütörtökön fogja megtárgyalni ezeket a javaslatokat, és ak kor írásban értesítünk valamennyi parlamenti frakciót, valamennyi képviselőtársat arról, hogy a Kormány mit javasol módosítani az elfogadott megállapodások alapján. Szeretném elmondani, hogy a nemzetgazdaság egyensúlyi viszonyait figyelembe véve, valamint azt a kialakult helyzetet, hogy 1992ben a lakosság pozíciója összességében nem romlik – nem javul, de nem is romlik – , figyelembe véve az újabb követeléseket, amelyeket "Add ide a kezed, megeszem a karod" alapon csinálnak és tárgyalnak, azt jelentené, hog y én vagy a költségvetés hiányát növelem, vagy más jövedelemtulajdonosok terhelését, nevezetesen a vállalkozásét. Ezt nem tartom elfogadhatónak, és azt sem, hogy az ember leül tárgyalni, és akkor utána megint egy nehéz helyzetben sztrájkkal, figyelmeztetőv el, sztrájkkal fenyegetőznek. Ettől függetlenül arra szeretném kérni önöket, hogy ha megkapják ezeket a javaslatokat, kérem, támogassák, vagy legalábbis ne ellenezzék azokat, hiszen ebben megállapodtunk, és a megállapodást szeretnénk betartani. Legvégül: 1 992 nem lesz egy könnyű év. Egy olyan év lesz, amelyik reményt, bázist adhat arra, hogy valóban egy növekedési pályára kezdjen ráállni a gazdaság, valóban piacgazdasági rendszerek és gondolkodások működjenek, és valóban, ha megcsináljuk – és meg kell csiná lni – az elosztási rendszerek reformját, akkor a szociális töltete is erősebb legyen ennek a gazdaságnak. Ez annyit jelent, hogy hosszú idő után sikerül megállítani a visszaesést; a visszaesést a gazdaság egész teljesítményében mérve, a visszaesést a nyugd íjak reálértékvesztésénél, a visszaesést a reálbéreknél és így tovább. Ez pedig az adott körülmények között nem egy rossz eredmény.
