Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 4. szerda, az őszi ülésszak 31. napja - Az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
2145 A klassziku s modell tehát, amelynek lényege, hogy a bizottság előkészít és javaslatot tesz, a plenáris ülés pedig dönt, bizonyos értelemben módosítást, az elv törést szenved. A bizottságokban való meghatározott mértékű támogatás elmaradása ugyanis kihatással van a ja vaslat sorsára és azt véglegesen negatíve el is döntheti. A másik kérdés pedig az előzőből folyik. Ha ugyanis a bizottságok még oly közvetett és implicit módon, ahogy az az előterjesztésben jelentkezik, a határozatok sorsát illetően döntési jellegű hatáskö rre tesznek szert és ennek folytán egyes javaslatok fölött nem a képviselők összessége dönt, különbség keletkezik a javaslatok között, illetőleg jogaik teljes gyakorlását illetően a bizottságok valamelyikében tagsággal bíró, illetve bizottsági tagsággal ne m rendelkező képviselők között. A kérdések felvetése mellett meg kell állapítanom, hogy az ügyrendi bizottság javaslata nem alkotmányellenes. Az Alkotmány ugyanis nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely az országgyűlési bizottságok javaslattevő vagy ügydönt ő jellege tekintetében eligazítana, illetve nem tartalmaz olyan rendelkezést sem, mely a javaslatok sorsát illetően a javaslatok egyenlő módon történő elbírálását és ezen elbírálásban való részvételt illetően valamennyi képviselő jogainak egyenlő gyakorlás át garantálná. Ezeket a kérdéseket az Alkotmány – alkotmányos szintű rendezés hiányában – maga is ügyrendi, házszabályi kérdésnek hagyja meg. Az Alkotmány sérelméről tehát nincsen szó. De óhatatlanul módosul a bizottságoknak és a plenáris ülésnek a közjogi viszonya, módosul a döntéshozatal Házszabályban meghatározott mechanizmusa, módosul a bizottságok Házszabályból levezethető közjogú státusa, megszűnik az a közjogi helyzet, amely a javaslatok egységes kezelését jellemezte, és megszűnik az a közjogi helyze t, mely a döntéshozatal során valamennyi képviselőnek a döntéshozatal folyamatában azonos jogokat biztosít. Látnunk kell tehát, hogy a mostani Házszabálymódosítási javaslat közjogi jelentőségű. Még akkor is, ha ügyrendi, házszabályi köntösben jelentkező s zabályozásról van szó. Közjogi jelentőségű a kérdés, és hogyha elvonatkoztatunk a jelenlegi Országgyűlés rendkívüli helyzetétől, normális és kiegyensúlyozott törvényalkotási viszonyokat feltételezve, ez a javaslat jelzie alkotmányos közjogi fejlődésünk he lyes irányát. Én azt szeretném mostani felszólalásommal elérni, hogy ezen a kérdésen elgondolkodnánk, és világosan átlátnánk azt, hogy a jelen javaslat jelenthet esetleg valamiféle elviselhető pragmatikus választ a törvényhozás folyamatában mutatkozó zavar okra, de semmiképpen sem fogadható el a fejlődés normális és jövőbeni kívánatos útjának. Szeretném, ha világosan látnánk, hogy mint megoldás, nem dísziti, nem szépíti alkotmányos közjogi rendünket. Az előbb elmondottakkal kapcsolatban persze ellenvethető, hogy az az elvi törés, amit én itt nem tudok örömmel fogadni, az nem most következett be, hanem már a kivételes eljárás intézményének elfogadásában. Ez az ellenvetés valóban helytálló. A kivételes eljárás jelentette valóban az első eltérést a korábbi közjo gi mechanizmus töretlen logikájától. Ezzel kapcsolatban, függetlenül attól, hogy én erről is hasonlóan vélekedtem, mint a jelenlegi javaslat volt, arra a sajátos, további magyarázatul és alátámasztásul szolgáló, bár kétségtelenül az elvi érvek körén ugyanc sak kívül eső gyakorlati szempontokról indokolt megemlékezni, hogy azon törvények köre, melyet a korábbi ügyrendi megoldások kivételes eljárás útjára utal, kifejezetten szakmai jellegűek, amelyből adódóan az illetékes bizottság szakmai kompetenciája érthet ően markánsabb és egyben kizárólagosabb is, mint más, rendes eljárásban levő törvényeknél, emellett pedig az a körülmény is csökkentette a kivételes eljárás közjogi jelentőségét, hogy – mint nevéből következik – kivételes eljárásról van szó. A mostani java slat azonban folytatása az előzőnek és az eddig kivételes szabályt a döntéshozatalt illetően általánossá teszi. A felmerült megoldás tehát most már tendenciajelleget mutat, és ennél a pontnál úgy érzem, végig kell gondolnunk azt, hogyha ezt a javaslatot mo st még magunkévá is tesszük, a későbbiekre nézve jóe ez az irány.
