Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 4. szerda, az őszi ülésszak 31. napja - A társasági adóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KÁLLAY KRISTÓF (független) - ELNÖK (Szabad György): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
2119 pedig egy gazdasági katasztrófahelyzetet fog előidézni, ha a tisztelt Ház ezt a törvényt a jelenlegi formájában elfogadná. Legyen szabad ebben a körben utalnom arra, hogy mi már több fontos jogszabállyal kapcsolatban kezdeménye ztük, és jelenleg is az az álláspontunk, hogy egy koncepcionális vitának kellett volna az egész adórendszer kialakítását megelőznie, még pedig egész egyszerűen azért, mert a számvitelről szóló törvény és az adóigazgatásól szóló törvény tulajdonképpen megte remtené a jogi kereteit egy új, korszerű pénzügyi gazdasági politika kialakításának. Ehhez azonban bizonyos alapelveket ki kellene mondani. Így ki kellene mondani azt, hogy nem lehet semmilyen törvényt a költségvetés kiadási oldalához igazítottan létrehozn i, mert ez lehet, hogy egy szükségszerűségnek megfelel, de a korszerűségnek, az értékállandóságnak semmiképpen. Márpedig értékállandóság nélkül nincs stabil gazdaság sem, és hogy ez mennyire így van, legyen szabad arra utalnom, hogy a jelen társasági törvé ny jogelődjének számító VÁNYAtörvény 1990es keletű, és az akkor meghatározta 91/92, illetőleg 93ra az adókedvezményt, többek között azt, hogy 40%os adónál 50%os adókedvezmény jár. Ezt az adókedvezményt most másfél évvel a VÁNYAtörvény meghozatala utá n eltöröljük, ami önmagában egy lehetetlen helyzetbe hozza a vállalkozókat, mert a vállalkozóknak évekre előre kellene kalkulálniuk. Ebben a körben tehát egész egyszerűen azt kell, hogy mondjam, nemhogy nem korszerű ez a törvény, hanem olyan mértékig korsz erűtlen, ami már egyben elfogadhatatlanná is teszi. Hasonlóképpen hiányoljuk azt, hogy ez a törvény sem vette figyelembe az előterjesztésnél azt az inflációt, amely infláció tulajdonképpen az egész gazdasági fejlődésünkre rányomja a bélyegét. Az inflációs hatások figyelmen kívül hagyása egész egyszerűen koncepcionálisan elfogadhatatlan, mint ahogy hibájául rójuk fel ennek a törvénynek azt is, hogy bár bizonyos kényszer is fennáll – ezt mi nem vitatjuk – az Európa Házba való csatlakozási szándékunk miatt, de mégis ez a törvény tulajdonképpen egy, már kiépült piacgazdaságot tételez fel, holott a piacgazdaság a mi gazdaságunkban még nyomelemeiben sem fedezhető fel, ennek következtében tehát az egész koncepciója rossz ennek a törvénynek. Miután a kis- és középvá llalkozások megsegítése valamennyi párt programjában a választások idején akként szerepelt, mint az egyetlen lehetséges kiút a gazdasági katasztrófahelyzetből, mint a nemzeti jövőnk megalapozásának a lényeges feltétele, ezért legyen szabad csak utalásszerű en rámutatnom arra, hogy ma már a társasági adó bevezetése után hányfajta és milyen adó fogja terhelni a kis- és középvállalkozókat. Legyen szabad arra utalnom, hogy a személyi jövedelemadón túl társasági adó, általános forgalmi adó, fogyasztási adó, iparű zési adó, helyiségbérlet, cégtábla, gépjárműsúlyadó, kötelező biztosítás, tbjárulék, munkaadói járulék. Aligha kell különösképpen fejtegetnem, hogy ilyen mérhetetlen adótömeg egész egyszerűen maga alá fogja gyűrni a vállalkozók nagyon jelentős részét, ez pedig nem nemzeti felemelkedéshez, hanem nemzeti katasztrófához vezető út. Külön is legyen szabad szólnom az egyes adónemek közül arról az adónemről, amely szerencsére nemcsak bennünk – kisgazda frakcióban – , hanem sok más frakcióban is mélységes ellenérz ést és ellenállást váltott ki, olyannyira, hogy a személyi jövedelemadó vonatkozásában a költségvetési bizottság az előterjesztést még általános vitára sem tartotta alkalmasnak. Ez az adónem ugyanis kétféle vonatkozásban is szóba jöhet, amiről szólni kíván ok: a mezőgazdasági vállalkozás úgy mint magánvállalkozás, és úgy mint a paraszti termelés kapcsán elszámolandó érték. De bármilyen aspektusból is nézem az 500 ezer forintos mezőgazdasági kedvezmények 150 ezer forintra való csökkentését – ellentétben a sze mélyi jövedelemadóval kapcsolatban Békesi László által kifejtettekkel – , mi ezt valóságos nemzeti tragédiának fogjuk fel, mert az agrárolló az utóbbi hónapokban olyan hihetetlen mértékben szétnyílt, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak semmiféle tovább i terhet elviselni nem tudnak.
