Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 4. szerda, az őszi ülésszak 31. napja - A társasági adóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
2116 ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólá sra következik Füzessy Tibor, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka. Felszólaló: Dr. Füzessy Tibor a KDNPképviselőcsoport nevében FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A társasági adó kérdésében eddig elhan gzott számos magas színvonalú, szakszerű előadás után valóban nehéz helyzetben vagyok, amikor ezen a területen csak féligmeddig jártas emberként igyekszem megvédelmezni vagy legalábbis megindokolni a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontját. A Keresztényd emokrata Néppártét, amelyik – úgy látom az eddigi hozzászólások tükrében – az egyetlen párt az, amelyik a törvényjavaslatot támogatni kívánja a Demokrata Fórum álláspontjától eltekintve és azon kívül. A törvényjavaslat miniszteri indoklása szerint a társad almi közös kiadásokat döntő részben minden állam az adóbevételekből fedezi. Elsősorban ezt a célt szolgálja a vállalkozási tevékenységet végző szervezetek jövedelme után a javaslatban előírt társasági adó is. Ezt a mondatot az én laikus jogászfüleim pontos an ugyanúgy értik, ugyanúgy hallják, mint Katona Béla képviselőtársam szakközgazdász fülei, vagyis úgy értik, hogy az államnak legalább annyi pénzt kell beszednie, mint amennyi pénzt kiadni kíván. A különbség Katona Béla képviselőtársam és köztem, az én vé leményem között az értékelésben van. Ő ugyanis ezt az adófilozófiát elmarasztalandónak tartja. Az ő véleménye szerint ez az adófilozófia hibás. Én úgy gondolom, hogy ez az elv a világ minden kincstárának, államkasszájának, költségvetésének működési alapelv e, és semmi kivetnivaló nincs abban, hogy valamennyi csak akkor működőképes, ha több pénz folyik bele, mint amennyi kifolyik. Ezt az elvet, ezt az adófilozófiát nem lehet a jó és a rossz erkölcsi kategóriájával mérni. Jók vagy rosszak azok a célok lehetnek , amelyekre az adót felhasználják. Ennek a kérdésnek az eldöntése azonban nem erre a vitára, nem ennek a törvényjavaslatnak a vitájára tartozik, hanem a költségvetés kiadási oldalának vitájához fog tartozni. Az én kifogásom ezzel a javaslattal szemben pont osan ellenkező irányú. Én úgy érzem, vagy legalábbis nem látom bizonyítva, hogy ez a törvény alkalmas lenne arra, hogy az állami bevételeket hatékonyan növelje. Legalábbis ilyen célzatra a költségvetési javaslat államháztartási mérlege című melléklet szeri nt az 1991. évi várható teljesítésekhez viszonyítva az ÁFA 1992. évi előirányzata 19 milliárd forinttal, vagyis 13%kal; a fogyasztási adó 38 milliárd forinttal, vagyis 26%kal; a személyi jövedelemadó pedig 45 milliárd forinttal, vagyis 24%kal növekszik. Ezzel szemben a társasági adó 1992. évi előirányzata csak 85 milliárd forint az 1991. évi 81 milliárd forintos vállalkozási nyereségadó várható teljesítéssel szemben, ami 5%os növekedésnek felel meg. Még szerényebbek a célkitűzések, ha az előirányzatot a z 1991. évi 100 milliárd forintos előirányzattal vetjük össze. Én ezekből a számokból azt vélem kiolvasni, hogy az új adó elődjéhez viszonyítva nem tud és talán nem is akar lényegesen több bevételt hozni. Ezért a törvényjavaslat indokoltságát másutt kell k eresni. El tudom fogadni azokat a több helyen leírt és a miniszter úr által is meggyőzően kifejtett indokokat, amelyeknek lényege az, hogy az új törvény meghozatalát elsősorban két dolog, két körülmény teszi szükségessé: az első az, hogy ezt az adónemet ös szhangba kell hozni a január 1jén hatályba lépő új számviteli törvénnyel, a második pedig az, hogy meg kell szüntetni a vállalkozási nyereségadónak ezt a komplikált, szövevényes és preferenciákkal olyan mértékben tarkított és átszőtt rendszerét, amely kom oly esélyegyenlőséget idéz elő a vállalkozók és vállalkozói szervezetek egyes csoportjai és rétegei között. Az 1991es esztendő vállalkozási nyereségadóadatai még nincsenek kidolgozva, de már az 1990es esztendő elemzései is bőséges adatokat szolgáltatnak arra nézve, hogy a kivételek már elveszítették szabályerősítő jellegüket, és komolyan veszélyeztetik ennek az adónemnek a pénzügyigazdasági funkcióját. 1990ben a vállalkozások több mint 10%a egyáltalában nem fizetett
