Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VARGA MIHÁLY, a FIDESZ vezérszónoka:
2101 Úgy hiszem, nem. Sem nekünk, sem az előterjesztő Kormánynak nem ez lenne a dolga. Végre ideje lenne világkiállítási és kárpótlási lázálom helyett szanálni ezt az országot és eldönteni, ki fi zesse meg a szanálás költségeit. Végre hozzá kellene kezdeni az oly sokat hangoztatott költségvetési reformhoz, ezzel párhuzamosan az adóreformhoz. Világos gazdaságpolitikai koncepciót letenni a Parlament asztalára. Gazdaságpolitikai elképzelések nélkül sz ínes délibáb, üres luftballon, hogy a költségvetés mérete és súlya kisebb lesz, a gazdaságra nehezedő adóteher csökken. Nem hiszünk annak a kormányzati ígéretnek, hogy az adóterhek csökkenni fognak. Ebben az esetben számunkra biztosabb műszer a polgárok kö zérzete, akik úgy érzik, a költségvetés növekvő kiadásait, a kárpótlást vagy az újabb és újabb hivatalok, intézmények költségeit az ő adóforintjaikkal fogják megfizetni, persze célként (idézőjelben) "a közös társadalmi feladatok ellátásához szükséges adóbe vételek biztosítása érdekében." Mert mi az, amit az átlagpolgár megállapít a jelenlegi személyi jövedelemadótervezetről? Elsőként azt, hogy jóval bonyolultabb, mint az előző. A jövedelem- és adóelszámolások rendszere, a bevételek és költségek elszámolása képzett adótanácsadóvá teszi azt, aki el tud igazodni rajta. Várhatóan ugyanilyen arányban nőni fog a képzett költségelszámolók száma is, akik a jövedelemszerző tevékenységgel összefüggő utazás költségeként villamosmegállókat, metróállomásokat fésülnek maj d át eldobott menetjegyekért. A költségelszámolások általánossá tétele nem megy egyik napról a másikra. Ha ilyen szándékok már korábban megérlelődtek a kormányzatban, arra illett volna valamilyen módon felkészíteni a társadalmat, egyáltalán felkészülni val amilyen módon. Az eset inkább arra utal, hogy itt is ad hoc döntés született, kapkodva, átgondolás nélkül. Erre azt hiszem, hogy jó példa volt az adórendszer koncepciójának beterjesztett változata ilyenkor. Három nyári hónap folyamán háromféle változatot k aptunk kézhez, éppen a megfelelő belső küzdelmek arányait tükrözve. Nehezen hihető, reálisan felmértéke a beterjesztők, milyen hatással lesz változtatásuk például a mezőgazdasági kistermelőkre. Hogy az eddigi kedvezményeket más módon vehetik igénybe, az a dolog egyik része, de hogy milyen módon fognak költségelszámolást készíteni, az ma még rejtély. Nehezen képzelhető el, hogy Kupa pénzügyminiszter úr a szerencsi választókerületben ezzel az ígérettel nyerte meg a kistermelők szavazatait. Torzító hatásúnak tartjuk a javaslatban szereplő kamat és osztalék adóztatást. Ha elfogadjuk, hogy az infláció megfékezése és a fogyasztások szűkítése miatt szükség van a lakossági megtakarítások növelésére, akkor mi indokolja, hogy ezeket a jövedelmeket ilyen mértékben adó ztassuk. Különösen a kamat 20%os adómértéke túlzott, egyrészt amikor egyelőre fel sem merült a devizabetétek adóztatása, tehát nem semleges az adó a tőkejövedelmek között. Másrészt ne felejtsük el, hogy a legigazságtalanabb és a legtorzítóbb adó az inflác ió. Az érvényben lévő személyi jövedelemadótörvény adómentességet biztosított a 10 évnél nem régebben szerzett ingatlan értékesítéséből, valamint vagyoni értékű jog alapításából, átruházásából, az ilyen jogról való lemondásról származó jövedelemnek arra a részére, amelyet a magánszemély egy éven belül, vagy négy éven belül, attól függ, hogy mire fordította, saját maga, házastársa, volt házastársa, egyenes ágbeli rokona, nem sorolom tovább, használati jogának vagy bérleti jogának megszerzésére, lakás építés ére vagy bővítésére fordított. Ezzel szemben a mostani változat megszünteti az erre vonatkozó adómentességet, és ami érzékenyebben érinti a családokat, megszünteti a házastárs, volt házastárs, egyenes ágbeli rokon, örökbe fogadott gyermek, stb. részére va ló megszerzés lehetőségét, mármint adómentesen. Mit jelent ez az intézkedés? Gyakorlatilag a középosztály, a családok azon részének megadóztatását, akik valamilyen formában biztosítani szerették volna már eddig is adóztattott jövedelmükből gyermekeik,
