Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 10. kedd, az őszi ülésszak 4. napja - Interpellációk: - KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince): - BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
210 Osztom a képviselő úr véleményét: úgy kell érvényt szereznünk az előírásoknak, hogy a rend helyreállítása mellett a vevők hozzájussanak az olcsóbb árukhoz. Öröm mel tapasztalhatjuk mai kereskedelmi rendszerünkben, hogy immáron nálunk új elemek jelentek meg. Ilyennek tekintem a diszkontáruházakat, diszkont raktáráruházakat, melyek a fővárosban csakúgy megjelentek, mint a Kisalföldön, vagy akár Heves városában. Az é v első nyolc hónapjában – számaim szerint – ötven ilyen áruház született hazánkban. Épülőben vannak a városszéli bevásárlóközpontok is, amelyek a nagy forgalom, kisebb haszon elven működnek. Mindezek ellenére osztom a képviselő úr azon véleményét, hogy az aluljárókban kialakult helyzet tarthatatlan. A korábbi túlszabályozottsággal szemben valamennyien felléptünk itt, valamennyi modern politikai párt, de mintha a gazdasági liberalizmus ideája az értelmes szabályok negligálására torzult volna nálunk. Aki élt, dolgozott valaha fejlett piacgazdaságban, az nagyon jól tudja, hogy a piacgazdaság szigorú szabályok és törvények alapzatán nyugszik. Nálunk is megvannak a jogrendszerben azok az intézmények, amelyek minimálisan szükségesek; például kereskedelmi tevékenys éget csak üzletben lehet gyakorolni, és ideiglenes árusító helyen alkalomszerűen csak az értékesíthet, aki rendelkezik üzlettel. Az így árusítónak is be kell szereznie az úgynevezett közterülethasznosítási engedélyt. Tehát a tiltás, korlátozás, szabályozá s járható útját az engedély kiadásában látom. Van olyan bátor önkormányzat – hogy például az újpestit említsem, ahol szintén SZDSZes polgármester van, MDFes alpolgármesterrel – , amely nem ad ki engedélyt, a meglévőket visszavonja, és ezzel véget is vetet t ennek a jelenségnek. A tilalom megszegése szabálysértésnek minősül, az önkormányzat is bírságolhat, a rendőrség is, és - ez egy új fejlemény – újabban az az új szervezet, amit az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium egy hónapja hozott létre átszervezés útj án, ez a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség. Utasítottam a Főfelügyelőséget az interpellációban említett és hasonló jelenségek visszaszorítására. Remélhetőleg hamarosan kézzelfogható hatása lesz annak az új szervezetnek. Az államigazgatáson belül megkezdődött a jogszabályok között fennálló ellentmondások és kiskapuk kiküszöbölése. Tanulva a közelmúlt jelenségeiből, jónéhány terméket – mint a kávét, dohánárut, italt - ezentúl majd csak zárt, fedett üzletben lehet forgalmazni. Továbbá szakmai egyeztetési munkasz akaszban van az engedélyköteles tevékenységek számának növelése, amely érinti az említett termékeket. E sokrétű probléma egyik elemét jelenti a vámrendelkezések ügye. Tökéletes megoldás nincs és nem is lehet. Emlékeztetnék arra, hogy tavaly ebbe az országb a 37 millióan léptek be, és magyar állampolgárok 14 millió ízben hagyták el az országot. És ezek nem mind kulturális turisták. A környező országokban sok helyen torz árviszony, áruhiány áll fenn, és ezek a jelenségek katapultáltak milliókat nyugat felé, és ezen az útvonalon mi vagyunk az első állomás. Mindazonáltal a vámszervek a szabályok szigorítására készülnek, más esetekben a vámok és az adók mérséklésével kívánjuk a hazai hivatalos forgalmazók hátrányát csökkenteni az adócsaló, a vámot kijátszó árusokk al szemben. A képviselő úr az interpellációban érintette a lőfegyverkereskedelmet, melyet féllegálisnak minősít beadványában. Egész határozottan kívánom leszögezni, hogy az ilyen termékek forgalmazása teljesen illegális. A rendőrség feladata e bűncselekmé ny üldözése, és a rendőrség fel is fog határozottan lépni a lőfegyverek és más fegyverek jogtalan forgalmazóival szemben. De hozzáteszem, azzal szemben is, aki utcán ilyesmit vásárol. A Kormány éppen ezekben a napokban számolta fel azt a joghézagot, amely a gáz- és riasztófegyverek vonatkozásában fennállt. Ezután csak engedélylyel lehet ilyen eszközöket tartani és forgalmazni. A hatóságok semmiképpen sem kívánják molesztálni a becsületes polgárt, járókelőt, azonban, gondolom, mindenki megérti, hogy a fegyel em bizonyos minimális szintjére szüksége van a társadalomnak, enélkül nem működhet. Már csak azért is, mert az engedély nélküli utcai árusítás gyakran kapcsolódik más jogsértéshez is, ami határozott fellépést igényel. Példaként említem, hogy a fővárosban a ugusztus végén három nap alatt, "pályaudvari akciók" során 440 külföldit állítottak elő
