Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - Az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere:
2070 Palotás képviselő úr javaslata ugyanis olyan , a megvalósíthatóság szempontjából fontos kérdéseket nem szabályozna, amelyek különösen a jogbiztonság és egyértelműség érdekében elengedhetetlenek. Ennek ellenére meg kell jegyeznem, hogy a Kormány által benyújtott tervezet, illetve a Kormány által támog athatónak tartott más módosító indítványokban foglaltak tartalmilag egyezőek vagy hasonlóak Palotás képviselő úr tervezetében megtalálható szabályok jelentős részével. Jávor Károly úr 3585ös szám alatt benyújtott módosító indítványa az infrastrukturális b eruházásokat megjelölő és költségvetési támogatás elosztását is rendező 2. számú melléklet más rendszerű szabályozását jelentené. Más módosító indítvány Pap András képviselő úré. A Kormány egyetért azzal, hogy a központi költségvetési támogatásként az Orsz ággyűlés által esetleg elfogadott, illetve meghatározott összeg felhasználásának részletezését a törvény ne tartalmazza. Meggyőződése, hogy vannak, lesznek ellenérzések, ellenvélemények e megoldással szemben, és abban is, hogy ezen vélemények érvrendszere jogos felvetéseket is tartalmazhat, mégis felhívom a tisztelt Ház figyelmét e megoldás, mármint a Pap Andrási megoldás előnyére. A költségvetési támogatásfelhasználás részletezésének elhagyásával mód és lehetőség nyílna a rendelkezésre álló összeg rugalma sabb és esetleg a főváros igényeinek is megfelelőbb tényleges felhasználására. A fentiek alapján Jávor úr javaslatának elfogadása a Kormány által támogatott módosítástervezetekbe nem illeszthető be. Hasonló a véleményem dr. Gyurkó János képviselő úrnak a l étesítménylistát részletező, éves költségvetési tervekbe beilleszteni szándékozó indítványáról. Soós Károly Attila és Kuncze Gábor urak 3586os számon benyújtott módosító javaslatának lényege, hogy a világkiállítás finanszírozását gyakorlatilag egyetlen fo rrás biztosítaná, azaz a nyilvános kötvénykibocsátásból befolyó pénzeszközök. Nem vitatható, hogy a világkiállítás finanszírozásának egyik lehetséges formája lehet a kötvénykibocsátás. Erre azonban a jelenleg hatályos jogszabályok alapján gazdálkodó szerv, az állam, sőt felhívom a figyelmet arra, hogy az önkormányzatok is saját döntés alapján jogosultak. A kötvénykibocsátás azonban nem lehet kizárólagos és kötelező finanszírozási forma. A javaslat végiggondolása során az is látható, hogy a kötvény kibocsátó ja csak az állam lehetne – ez a tény pedig a javaslat belső ellentmondásaira is rávilágít. Állami kötvénykibocsátás esetén ugyanis nem lehetne eleget tenni az indítvány azon részének, mely szerint a világkiállítást költségvetési hozzájárulás nélkül kellene megvalósítani. Állami kötvénykibocsátás esetén ugyanis az államnak kell az indítványban foglaltaktól eltérően az elméleti hozadék nem 50, hanem 100%át fizetnie. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy – miként az már többször elhangzott – az infrastruk turális beruházások megvalósítása általában, a világkiállítástól függetlenül is alapvetően önkormányzati feladatot, kötelezettséget jelent. Az indítvány értelmében azonban a szükséges fővárosi infrastruktúra fejlesztésének teljes terhe kizárólag a fővárost , illetve a költségvetést sújtaná. A fentiek alapján a javaslatot a Kormány nem tudja támogatni. Itt is utalok azonban arra, hogy a javaslat elvetése nem jelenti azt, hogy a kötvénykibocsátás ne lehessen a finanszírozás egyik eleme. Mé g csak annyit: a kötvénykibocsátás lehetőségével – miként arra utaltam már – szükség esetén még az érintett önkormányzatok is élhetnének saját döntésük alapján, akár a világkiállításhoz kapcsolódó infrastrukturális vagy egyéb beruházások biztonságosabb fin anszírozása érdekében. Arra azonban a Kormány természetesen nem tehet javaslatot, hogy a törvény ezt kötelezően írja elő bárki részére. Deutsch Tamás úr 3593as szám alatt benyújtott módosító indítványa – miként az valószínűleg a tisztelt képviselők is érz ékelték a módosító indítványok vizsgálata során – vitathatatlanul a legtömörebb indítvány. (Derültség.) Nagy érdeme az indítványnak, hogy félre nem érthető módon
