Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - Kérdések: - VONA FERENC, DR. (MDF)
2065 Vona F erenc képviselőtársamat illeti a szó. (Több képviselő távozik az ülésteremből.) Tessék, képviselőtársam! Kérdés: Dr. Vona Ferenc (MDF) – "A ráckevei (soroksári) Dunaág főváros szennyvízcsatornává válása, valamint a Csepelszigeti csaposkutak vízbázis véde lme" tárgyában VONA FERENC, DR. (MDF) Köszönöm szépen. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Nem tudom, előfordulte már a tisztelt Ház történetében, hogy ugyanabban a témában egy képviselő kétszer interpellált, egyszer pedig kérdést intézett . Én kénytelen vagyok ezt tenni, mégpedig a következők miatt. Először 1985 decemberében intéztem interpellációt dr. Juhár Zoltán akkori belkereskedelmi miniszter úrhoz, aki akkor nem tartotta időszerűnek kérdésemet. Másodízben 1989. március 23án intéztem interpellációt Beck Tamás akkori belkereskedelmi miniszter úrhoz, de a válasz akkor is elutasító volt. Ráckevén a vízhez közel lakom, és naponta látom, hogy a víz egyre piszkosabb, és a táj arculatát meghatározó hatalmas folyó egyre reménytelenebbül próbál megküzdeni a mindenfelől felé özönlő szennyvizekkel. Apáink még ittak a Dunából. A halászok még onnan merítettek vizet halászlé főzése előtt. Tudom, ez az idő egyhamar nem jön vissza. Hisz' csak a 8 legnagyobb szennyezők egyike, a Délpesti Szennyvíztiszt ítótelep naponta 7580 ezer köbméter ún. tisztított szennyvizet enged a Dunába, amely nagy szervesanyagtartalma miatt épp olyan veszélyes a vízminőségre nézve, mint a Csepel Autógyár és a Pestvidéki Gépgyár nehezen bomló, kémiai anyagokban dús ipari szenn yvize. Ezen az érintett Dunaszakaszon körülbelül 170 tonna szerves anyag és 4 tonna ammónium terheli a vizet naponta, nem is beszélve a foszfát, nitrát és egyéb szennyezésekről. És itt egy pillanatra megállnék a szervesanyagszennyezésnél, ugyanis ez nagy on jó táptalajt ad a kovaalgáknak és a zöldalgáknak, amelyek igen veszélyesek az élővilágra. A Dunaág alsó szakaszán pedig az üdülők, a vízügyi létesítmények megoldatlan szennyvízelvezetése okoz nagyon nagy gondot. Az mindenesetre megállapítható, hogy a D unaág állapota az elmúlt tíz évben nagymértékben romlott. Még nem mondhatjuk, hogy mérgek szállítóeszközévé vált, mint oly sok folyó Európában, de a tendencia egyértelműen arrafelé mutat. És ha nem állítjuk meg, akkor gyermekeink, unokáink már csak a part ról nézhetik sóvárogva, mert nemhogy ivásra, de még fürdésre sem lesz többé alkalmas. A ráckevei Duna – amely 57 km hosszú és körülbelül 200 ezer embernek ad üdülési lehetőséget nyáron egy hétvégén – és környéke a fővároshoz közeli üdülőkörzet legnagyobb t artaléka. Ezért kell a víz védelme ügyében szót emelnem miniszter úrnál, ahogy ez szóba került szeptember 20án, amikor is a pesterzsébeti önkormányzat egy konferenciára invitálta a Dunaág szerelmeseit, a Dunaág polgármestereit és országgyűlési képviselő it. A konferencián egyértelműen megfogalmazódott, hogy a legfontosabb teendő a fővárosi szennyvizektől megszabadítani a Dunaágat. Tudom, nem kis feladat a déli kerületek szennyvizeit regionális rendszerekbe gyűjteni, tisztítani és a jóval teherbíróbb, nag y Dunába vezetni. De ez az egyetlen hosszú távon értelmes megoldás. Az ipari szennyvizek esetében pedig korszerűbb tisztító eljárásokat kell bevezetni, mert az iparban keletkező nem bomló anyagok, fenolok, szénhidrogének bekerülnek a talajvízbe és végül az ivóvízbe is. Ezek a szennyeződések rendkívül nehezen és drágán tisztíthatók. Ezért célszerű a tisztítást a legkoncentráltabb állapotban, tehát még a gyárkerítésen belül elvégezni. Később egyre nehezebb és egyre drágább. Tisztelt Képviselőtársaim! A Duna v ízminősége és a térség ivóvízkészlete a Csepelsziget geológiai adottságaiból következően szoros összefüggésben van egymással. A kritikus helyzet tehát nemcsak a folyóra, hanem az ivóvízre is vonatkozik. Veszélybe került a Csepelszigeten lakók és üdülők e gészséges ivóvízzel való ellátása. Pedig a sziget alatt még hatalmas vízkészlet rejtőzik. A
